Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"

landus hivatalos közlöny), »Doomerkeerl van Antweerpen« (vlämus helyi lap), »Vingaer Spatzenpfiffe« (Weimari ujság), »Orsovaer Zeitung« (lipcsei lap), »Fünfkirchener Zeitung« (stuttgarti újság), »Trompetulu Karpatului« (500,000 példányban nyomott igen tekintélyes athéni hirlap), »II Cacobianco« (Rigában megjelenő nagykörű ujság)."

77 Az élcek mögötti álláspontban a tudatos népszerűséghajhászás gyakran ostorozorr motívumát ismerhetjük fel. Több volt ez azonban, mint személyeskedő kritika. Ki ismerné fel érzékenyebben a közismertség csatornák - azok lehetséges expanzióját, egyre erősebb befolyásár - mint a korszak egyik legrájékozottabb újságírói köre, Agaiék szerkesztőségi asztala? Ez a kritika nem pusztán az író személyének szól, ő inkább apropója annak az újfajta személyiségmodellnek, mely a sajtó eszközeinek fejlődésével, lehetőségeinek bővülésével épül ki a köztudatban. Parókái Jókai Mór Nem a berlini út az első eset, hogy ellenfelei az öntömjénezés vádjával illetik Jókait. 1871-ben feleségével, Laborfalvi Rózával a kolozsvári színház fennállásának 50. évfordulója alkalmából az erdélyi városba látogat. Népszerűségének csúcsán áll, így nem igazán lehet szemére verni, hogy az úr során érintett városokban ünneplők tömege fogadja, ahogy arról a sajtó siet beszámolni, le77 SJ 1874. március 22. 5. old. /s BJ 1871, április 16.707. old. herővé réve az alábbi ötletesen bagatellizáló ferdítés megjelenését a Borsszem Jankóban: „Honi telegrammok Kőbánya. E perczben utazik itt át Jókai. Dörgő moraj és öröm-röffenések. Kőbánya és Vecsés közt. Örömtűz egy pásztor pipájában. Éljen Jókai. Harang- és kolompzugás. Gzegléd. Pörkölt. Éljen. A népben nagy újonczozás. Husz itcze bor. Éljen. Fütty. El. Szolnok. Hullámzó tömegek a Tiszában. Halak ordítanak. Csukasírás, potykazokogás. Paprikás kecsegtetések. Arad. Az első román. Kova, tapló aczél nélkül. A czél mégis el van érve. Fütty. Éljen. El. Királyhágó. Határdomb hegygyé dagad lelkesedéstől. Róka lukból kibúvik. Jókai országba bebúvik. Kolozsvár. Nagy torony elájul. Káposzta örömrotyogásnak indul. Töltött 106 (áru); ötször melegített 99 (készpénzben)."

78 Az úttal egész kis képregényszerű összeállírás foglalkozik, mely - érdekes módon egyáltalán nem bánik kedvesen az idősödő Laborfalvi Rózával, ami az ábrázolást illeti. A közlemény fő motívumát „Móricz" így adja meg a karikatúra-sorozat elején: „Cara uxor, megvan! Megyünk Kolozsvárra. Eszünk a népszerűség sódarából és iszszuk rá a dicsőség borát." Jókai úgy készül az utazásra, mint komédiás a szerepére - Róza szakérrő színpadi ranácsai nyomán. Jelmezeker és kellékeket válogat „parasztkalapom, meg a mágnási kucsmám, meg ékes regényírói pennám, meg a kardom!", és előveszi parókáir (14. kép). 79 BJ 1871. április 16. 707-709. old.