Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"
tos fegyvertényt jelentett a győzelem, Jókai személyére nézve azonban még súlyosabb a rét: népszerűségének legnagyobb erőpróbája, ugyanakkor karalizátora a kortesidőszak. A Borsszem Jankó szemszögéből nézve a helyzet több mint kényes, mivel a Terézváros demográfiai súlypontja éppen a pesti zsidó polgári réreg, melynek az emancipáció óta először nyílik lehetősége a markáns politikai véleménynyilvánításra. ,,[A Borsszem Jankó] éber figyelője azonban egy feltörekvő és érvényesülő társadalmi osztálynak, az intellektuális zsidóságnak. Nem nézi el ennek az osztálynak egyetlen ferdeségér sem, igyekszik közelhozni a társadalom egyéb osztályaihoz, neveléséből részt kér és kap." 16 A kortesidőszakban felvonultatott eszközök között - érthető módon - kulcsszerephez jutottak a zsidóság kulturális önérzetét kiemelő mozzanatok, míg - a Borsszem Jankó olvasatában - a társadalmi csoportot érintő politikai motívumok jóval kevesebb hangot kapnak. Ezt talán joggal kéri számon a lap Jókaitól, s választási beszédének paródiájából éppen a konkrét irányvonalak hiánya csendül ki, 17 a lap kririkai attitűdje ezen a ponton azonban inkább bagatellizáló. A politika cirkusza minden valós tét ellenére tényleges kritika megfogalmazás nélkül, elsősorban élcforrásként csapódik le a lapban, mely meglehetős derűvel figyeli Jókai célzatos sodródását a városi zsidó szubkultúra irányába. Az Apró Hírek rovatban például időről-időre visszatér a hír arról, hog)* Jókai körülmetéltette magát, 16 Steiner Lenke: Ágai Adolf (1836-1916). Budapest, 1933. 32-33. old. majd természetesen a hír cáfolata is. Tipikus ebből az időszakból az Adatok Jókai életrajzához című írás: „Miután Jókai múlt vasárnap azon fölöttevalókép s kiváló érdekes fölfedezést tette, hogy ő 9 éves korában verset irt egy zsidó fiúról s később zsidó drámát csinált, kérvén magát ez érdemek alapján megválasztatni - mi még a következő adatokkal támogathatjuk a derék zsidóphil jelölt kandidáczióját: 1 ) Diákkorában egy pár rosz csizmát két garason adott el egy házalónak, ki könybelábbadt szemmel monda: Khüszünem. 2) Többször vett föl pénzt egy vén zsidótól száz perczentre. 3) Sohse monda ki e szót »hcpp!« 4) Mikor a dohány-utczában lakott, naponként ötször ment el a zsidó templom előtt. 5) Anno... megpuszizott egy zsidó lányt. (Közkívánatra készséggel ismételni ajánlkozik e műtétet.) 6) A »Velenczei kalmart« rosz drámának tartja. 7) Irószobája falán vöröshagyma-koszorú lóg. 8) A k-t kh-nak mondja, ha a t. választók parancsolják." 18 A zsidó identitásmodellel való kacérkodást Agaiék nem is vetik igazán Jókai szemére, sokkal jelenrősebb kritikát kap az a motívum, mely talán az egyetlen komoly ellenszenvvel szemlélt tényezője az író közéleti szerepléseinek: a népszerűségnek alárendelt pózolás, melyet a letisztázott eszmeiség és józan ész alapján álló sajtóorgánum tényleges gyanakvással közelír meg (4. kép). 17 1869. február 7. 62. old. is 1869. március 6,101, old.
