Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"

mértékben variálódhatnak ugyan, de a Borsszem Jankóban jól végigkísérhető egy-egy jelentősebb közéleti figura karakterrörrénetc, mely az azr felidéző akrualitások forgatagában is nagymértékben állandó marad. Ennek illusztrálására érdemes vetnünk egy pillantást Jókai Mór politikai párrfogoltjának és A Hon munkatársának, a kiegyezés környéki években az író politikai szereplésér végigkísérő Horn Edének

7 Borsszem Jankó-beli megjelenésére. Horn Ede eredetileg közgazdász, aki a kiegyezést megelőző időszakot párizsi emigrációban töltötte. Külföldön írott szakcikkei meglehetősen ellentmondásos hatást váltottak ki a magyar pénzügypolirikára nézve, mely nem tette egyértelműen népszerűvé hazatérése urán. Modern szemléletű, emancipált és európai tapasztalatok kontextusában gondolkodó szakember voir, aki ezt a tényt Jókai politikai lapjainak egyik legfontosabb publicistájaként meglehetős hangsúllyal érzékelrette a kormány pénzügypolitikájának kritikájában.

0 A hangsúlyozottan nemzeti-liberális Borsszem Jankó szemléletrendszerében a „külföldről hazatért honfi" típusa mindig gyanakvás és ellenszenv tárgya (annak ellenére is, hogy Horn esetében 1849-es emigránsról van szó). Liszr Ferenc nyilvános szereplése például mindig valóságos gúnyhadjárat tárgya a Borsszem Jankó lapjain, melyet nem elsősorban a rajongás megnyilvánulásainak túlzó volta, hanem a külföldön érlelt babér lokálpatrióta szempontú elutasítása váltott ki. Horn Ede személyisége számos jellegzetességet kínált, melyek által a (képi és nyelvi) politikai karikarúra célpontjává válhatott. Zsidó származása miatt az ő esetében is érvényesük az a sajátos tendencia, mely erős, rorzírort faji karakrerjegyekkel látta el az ábrázolásokban.

9 Ezen kívül Horn köztudottan rendkívül gyengén beszélt magyarul, s hibás kiejtése, szókincsbeli pontatlanságai és hiányosságai megunhatatlan poénforrást nyújtanak a Borsszem Jankó szerzőinek. A jellegzeres, magyarodó zsidó nyelvhasználat paródiáját kikristályosító Spitzig Itzig mellett neki alakult ki a leghatározottabb saját „dialektusa", sőt beszédmódjának karikírozása időnként átcsapott az öncélú viccelődésbe. / Horn [Eichorn] Ede, (Vágújhely, 1825 - Budapest, 1875): publicista, liberális politikus, közgazdász. Tanulmányait rabbiképző intézetekben kezdi (Nyitra, Pozsony, Prága), majd bölcsész végzettséget szerez. 1848—49-ben izraelita tábori lelkész, a szabadságharc leverése után emigrálni kényszerül. Lipcsében, Brüsszelben és Párizsban közgazdász-szakíróként működik, 1860-ban Garibaldi légiójának tagja, majd a Szuezi-csatorna Bizottság másodtitkára. 1869-ben hazatér, Jókai lapjainak (főként a Neuer Freier Lloyd és A Hon) munkatársa. 1870-ben Tisza Kálmán frakciójában a pozsonyi választókerületben parlamenti mandátumot szerez. 8 Horn Edének, A Hon-bm tett kijelentése, mely szerint ő is lenne olyan pénzügyminiszter, mint Lónyay, visszatérő élcforrás (pl. 1869. szeptember 26.; 1870. január 2.15. old.) 9 Vörös Kati mutat rá tanulmányában, hogy a kari katiiraműfaj zsidó típusai esetén mindig megfigyelhető a fizikai jellemzők torzító, ellenszenves hatást keltő túlhangsúlyozása, míg a több etnikai típus - például a nemzetiségek esetén a megkülönböztetés megmarad a ruházat és egyéb, nem szerves jellemzők szintjén. (Ld. Vörös Kati: Judapesti Buleváron. Médiakutató, 2003. tavasz, http://www.mediakutato.hu/cikk/ 2003_01Javasz/02 Judapesti_bulevarorV01.html)