Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - TARJÁNYI ESZTER: Az irányregény és a családregény köztes terében
rült fogalmával becsüljék le esztétikai jelentőségét. A falu jegyzője által kanonizált műfaj határozott aktuálpolitikai vonatkoztatottságú, értékrendszembesítő, egyértelmű és minden ironizálástól mentes affirmativ jellege ugyanis Jókai 1853-1854 folyamán négy kötetben megjelent regényében erősen módosul, metaforikusabbá válik. Elveszti harározott karakterér. Nemcsak az aktuálpolitikai vonatkozás mosódik el, illetve válik történetivé, hanem - ahogy már Zsigmond Ferenc is célzott rá - az értékszembesítés egyértelműsége sem olyan meghatározó és kiegyenlített erőviszonyú, mint az 1845-46-ban megjelent Eötvös-regényben. Csak Abellinóra és Kárpáthy Jánosra, a hazafiatlan és a nemzeti érzelmű magatartásforma szembeállítására vonatkozik, a konzervatív és a reformirányzat közötti különbség azonban nem hangsúlyozódik. Az a reformkori készülődés, az érdekegyesítésnek, a nemzeti liberális magatartásformáknak az igenlése, amely a Nábob irányregényszerű olvasatát sugallja, a regény megjelenésének idejére már elvesztette aktualitását, mozgósító erővel már nem rendelkezett. A regényt csak egy általánosabb értelemben, a nemzeti öntudat, a nemzeti identitás tendenciózus megjelenítése miatt tarthatták irányregénynek. Jókai felfogása, saját regényéről adott meghatározása ilyen általánosabb felfogást képviselt. A korrársak viszonr elsősorban azért nem tartották annak, mert ez az átvitt értelmű „irány" számukra még nem rendelkezett elég műfajkonstituáló erővel, hiszen az 1850-es évek elején szinre minden magyarul írt mű a nemzeti identitás ápolásaként értelmeztetett. Az irányregényt ők határozott és korhoz kötött irányvonalként gondolták el. Az 1850-es években pedig inkább a passzív rezisztencia, mintsem a reformkori eszmeiség lert volna aktuális. A kortársak számára még az is szembeötlő lehetett, hog)' a bemutatott érrékrend igenlése sem olyan egyértelmű a Jókai-regényben, ahogy az egy irányregényről megkívánható. Bényei Péter három alapvető feltételt állapít meg, amikor a 19. század közepén kialakult irányregény-fogalmat igyekszik rekonstruálni. Alaposabban belemerülve a regény szövegébe, az általa másodjára és harmadjára említett feltételt ez a regény nem teljesíti. Nem feleltethető meg a Nábob az irányregényekről megkövetelt azon kívánalomnak, hog)' a narrárori szólam nem tartalmazhat kétértelműséget és bizonytalanságot, és annak sem, hogy olyan világképnek kell megjelenni ebben a műfajban, „amely megőrzi egységét és stabilitását minden vele szembehelyezkedő negatív, romboló tendenciával szemben, hiszen a jelentésadásban közvetített tétel érvényessége és hitelessége csak így garantálható a befogadó előtt" 11 . A sugallt értékrend ugyanis nem annyira biztos, ahogy az elvárható lenne. Nyilvánvaló, hog)' a regény Széchenyi szerepeltetésével és Szentirmay fikcionalizálásával a Széchenyi-féle reformeszmék affirmációjár képviseli. Kárpáthy János megtérése urán a Széchenyi-féle politika képviselőjévé szegődik. A Kárpáthy családban is találhatók nyomok ennek a politikai hagyománynak a képviseletére. Az évenkénti pünkösdi kill Bényei /, m. 294-295, old.
