Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - TARJÁNYI ESZTER: Az irányregény és a családregény köztes terében

Az újabb recepció azzal, hog)' ezr a műfajmeghatározást alkalmazza, elfogadja a szerző meghatározását. Két helyen használja ugyanis saját regényének műfajmegjelöléséül Jókai az irányregény kifejezést. Az Egy magyar nábob végén és a Politikai divatok elején, egy utószóban és egy előszóban, azaz olyan szövegekben, amelyek a regény cselekménymondásában nem vesznek aktívan részt, hanem általában az életrajzi szerző olvasatalakító paratextusaként működnek. ANábobVégszó című utószava az, amelyben a Jókai Mór névvel aláírt beszélő az irányregény műfajával mentegeti magát kritikusai vádjaitól: „Rosszallják, hog)- az első kötet, tehát a regénynek egynegyed része, csupa epizódokból áll. Én magam sem találok számára mentséget; hanem azt hiszem, hog)- ez aránytalanság talán minden irányregénynél megvan, ahol a társadalmi eszméknek keresztülvitele felszabadít a művészi formák alól. A mesét illetőleg tulajdonképpen az egész első kötet egészen el is maradhatott volna, ha alakjaim jellemzésére okvetlenül nem szükségeltetnék. [... 1 Nem helyeslik, hog)" két nag)" nevet beleszőttem e regénybe, kiknek azután nem adtam szereper. Én e két jellemet valódi mítoszi alaknak tarrom társadalmunk történetében, kikér mellőzve magyar irányregényt azon időkből senki hálátlanság és ismeretlenség vádja nélkül nem írhat, mint nem írhattak hőskölteményt a római írók Mars és Minerva nélkül; a különbség csak az, hog)" rólok csupán valót szabad írni, s költői alakokul felhasználni azon századnak, melyben éltek, tiltja a méltó kegyelet."

4 Másodszor a Politikai divatok című regény elején szintén az olvasó által felfedezhető hibák előzetes mentségéül él az irányregény fogalmával: „Hiába mondják nekünk, válasszárok külön a magányéieret a közélettől; tudjatok érzelmesek lenni, mint a német, praktikusuk, mint az angol, elmések, mint a francia - kölrők azok, anélkül, hog)' politizálnának. Irjarok úgy, hogy az elmondott mese ne legyen feltűnően magyar történet, tele a közélet lármájával; hog)" tudja azt élvezni akármi nemzet szülötte is, egyszóval: ne írjatok mindig irányregényt. [...] Nem lehet szót fogadnunk; lehetetlen az. [...] Nálunk minden életre3 Zsigmond Ferenc monográfiájában (Jókai. Budapest, 1924.) irányregénynek nevezi, de különbséget tesz az 1840-es és 1850-es évek irányregényei között, mert a Bach-korszakban szerinte - már nem lehetett annyira polarizálni, ezért jelenhet meg szimpatikusán a konzervatív álláspont (142. old.). Sőtér István óvatosan fogalmazva, csak részben ismeri el Jókainak az irányregényre vonatkozó szerzői intencióját: „Jókai »irányregénynek« tekinti művét, nem egészen jogtalanul, habár ez az irányzatosság nem valamely konkrét társadalmi kérdés megoldását, hanem a nemzeti érzület áldozatosságának, önzetlenségének kialakítását célozza." (Világos után. Budapest, 1987. 561. old.). Nagy Miklós könyvében -Jókai. A regényíró útja 1868-ig. Budapest, 1968. - nem foglalkozik az irányregénnyel mint műfajjal, de a Náboboi és a Kárpáthy Zoltán\ tárgyaló fejezetének a címe (Irányregények a reformkorról. Uo. 116-169. old.) egyértelmű meghatározás ez ügyben. Újabb monográfiájában már tartózkodik az irányregény kategóriájának hangsúlyozásától: Jókai. A regényíró nyomában. Budapest, 1999. A továbbiakban: Nagy Miklós, 1999. 4 Jókai Mór: Egy magyar nábob. Budapest, 1962. S. a. r. Szekeres László. 1962. 256-257. old. A továbbiakban: Jókai, 1962.