Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - VIRÁGH ANDRÁS: Buda mint csomópont és fordulópont

pán stratégiai szempontból vették számításba. És valóban: az idézetből kiderül, hogy Buda nem volt sem székhely, sem szent város, sem az iszlám-rörök kulturális közeg melegágya, csupán „védbástya". Buda „zárkénr és kulcsként" arra voir hivatva, hog)' határvonalként szolgáljon, így az iszlám vallás kultuszhelye helyett az iszlám nép lakhelyének falaként funkcionált. Buda azelőtt központi funkciót töltött be, a török hódoltság alatt elsorvadt, az ország szíve helyett képletesen a birodalom pajzsa lett. Ez a degradálódás ahhoz vezerett, hogy a strarégiai megerősítés mellett a törökök csupán legfontosabb kényelmi eszközeiket honosították meg a városban (fürdők, küllíyek = épületegyüttesek), a lakóházakat hagyták elpusztulni, az ereden épületek funkcióit pedig stratégiai-katonai, olykor kulturális megfontolásból módosították.

14 A fentebbi mondat olyan „tételmondat", amivel a narrátor a Budáról írottakat, a város bemutatását felvezeti. Feladata ezzel az, hog)' a cselekmény kontextusának megteremtésével az ereden funkciójába majdan visszaálló város kapcsán éppen ezt a visszaállást (illetve ennek előzményeit) érzékelrerhesse. Több érdekes megoldással él, és bár a Budáról írorrak - a bevezető egységet követően - a szövegben a továbbiakban szétszóródnak, az események narrarívájár a város szuverén narrarívája ugyanúgy követi. A tér és idő összekapcsolására tett kísérletek a bevezetőben olvashatók (vissza): 14 Bácskai Vera—Gyáni Gábor—Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-lg. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2000. „Terhedre voir a nagy hatalom, amit Mátyás király hagyott rád, alig vártad, hogy azt apró darabokra feloszrhasd; sok embernek jusson belőle, senkié se legyen."

15 - A narrátor Hunyadi Máryás uralkodását helyezi el a szöveg sajátos történelmi szakaszának kezdőpontján mint aranykort, amir a mitológiá(k)ban olvasható folytonos degradálódáshoz hasonlóan - puszrulás kövér. A rörténelmi aranykor képzete felveti azt a szövegből jól visszakereshető tényt, hogy a város egyben lenyomatát is adhatja a pompának. A város leírásakor így olyan narratív csomópontoknak számítanak a Mátyás aranykorára tett reflexiók, amikből a leíró jellegű narrációr követően az események is kibontakoznak. Mátyás palotája kapcsán például ezt olvashatjuk: „...a nag)- levelű falfüvek közt látszik még néhol a dicsőséges címer: a gyűrűs holló; fölötte ott lengnek a basák lófarkas zászlói."

16 A továbbiakban szó esik még arról, milyen válrozások történtek a palotában, mi lett a fogadóteremből, a trónreremből, a könyvtárból. Szinte minden helyiségben - és ezzel eme narratív csomópontok második jellegzetességére hívnám fel a figyelmet - megvalósul a Budában jelenleg domináns nép és kultúrájának újraíró tendenciája, hiszen ahogy a Mátyás-címer felett ott lengnek a lófarkas zászlók, úgy a fogadóreremből őrszoba lett, ahol a falár díszítő festmények, az egyes elvont fogalmak allegorikus alakjai most fogasokként funkcionáló szögekkel vannak tarkítva, a trónteremből dohányzószoba lert, és a díszeker mindenhol arab írás fedi, 68-70. old. is Jókai Mór/, m. 7. old, 16 Uo. 9. old.