Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

BEVEZETÉS - RÓZSAFALVI ZSUZSANNA - LUGOSI ANDRÁS: Előszó

tatlannak tűnő elmagyarosodása, az, hogy a város kifejtse nemzeti jellegét, legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szerepet játszott, mint a villamosvasút és a telefon megjelenése, valamint a Dunán épülő hidak növekvő száma.

5 Jókai Mórnak kora Budapestjéhez való viszonyát tehát egyszerre jellemezte egy sajátos nemzeti látószög, de fontosak voltak számára a nagyváros civilizatórikus vívmányai is, amelyek az európai - de tegyük hozzá, hogy az észak- és dél-amerikai - városfejlődéssel való lépéstartás élményét közvetítették számára. Jókait a magyar főváros növekedésének sodra egyfajta rajongással töltötte el, és ebből fakadt az az optimizmusa, amely Budapest jövőjével kapcsolatos gondolkodását is meghatározta. „Minket azonban, kik az alatt, míg a főváros megifjult, benne megvénültünk, kiket az előrehaladás sodra magával ragad, nem a jelen, hanem a jövendő Budapest képe kecsegtet. Az a kép, mely már kilépett az álmok ködéből, mely alakot öltve közelít felénk, melynek le van téve az alapja, mely már emelkedik ki a földből - a legközelebbi évek Budapestje."

6 Jókainak a magyar fővárosról alkotott képében tehát még összekapcsolódott a közelmúltból táplálkozó büszkeség a jövő iránti lelkesedéssel, bizalommal. Minket azonban, ennek a kötetnek a szerzőit és szerkesztőit, a 20. század történelmi tapasztalatai örökre megfosztottak Jókai Mór életének és korának optimizmusától. A 19. század hagyományából a hazánk fővárosa, 5 Uo. 4-6. old. 6 Uo. 6. old. 7 Bierbauer [Borbíró] Virgil: Budapest városépítési az egyetlen magyar metropolisz iránt érzett büszkeség érzése ugyan máig tovább él, de ezt már nem egyfajta naiv lelkesedés, mint inkább a hibák önostorozó felhánytorgatásának hangulata veszi körül. Borbíró Virgil ezt a fajta attitűdöt a következőképpen fogalmazta meg: „Minden városnak megvannak az imádói és szerelmesei. De csak kevés város van, amely tökéletes és hibátlan. Ezért van az, hogy éppen azok, akik legjobban szeretik városukat, a »Város«-t, szemrehányással illetik azokat, akik e hibákat szerintük okozták. Ezért van az, hogy míg az idegenek, akik rövid tartózkodás alatt a városnak csak a szépségeit látják és csodálják és dicsérik - a városhoz tartozók legjobbjai hallgatva csodálják szépségét és hangosan ostorozzák hibáit. így van ez másutt is és így van ez Budapesten is. Mi, akik innen el nem tudnánk szakadni, akik a külföld legszebb városaiból Budapestre visszatérve, lelkesedéssel és megmámorosodva nézzük azt, akik kipirult arccal vezetjük külföldről érkezett barátainkat Budapesten - mi látjuk legélesebben a hibákat, amelyeket napról-napra tapasztalunk - mi, akik a többi város szépségein tanultunk, fájlaljuk leginkább Budapest hiányait. De nemcsak ostorozzuk városunk hibáit, hanem állandóan követeljük szebbé és jobbá tételét".

7 Mindezt azért volt szükséges elöljáróban elmondani, mert a két kötet tanulmányainak többségét is egyfajta kettősség jellemzi. Az alábbi írások a fények mellett az árnyékot, a kedélyes hangvételű elbeszélések elproblémái. A Tér és Forma kiadása, Budapest, 1933. 3. old.