Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
TANULMÁNY - TOMSICS EMŐKE: Valóság, tervek, ábrándok
költségeket rótt a városra. 54 Aszfalttal először a Hatvani utcának az Országút és Uri (ma: Petőfi Sándor) utca közé eső részét fedtek le próbaképpen, 1871-ben. Az új burkolóanyag olyan sikert aratott, hogy a Váci és Dorottya utcai bolttulajdonosok azonnal kérvényezték e két utcának aszfaltozását is JJ , ami 1872-ben meg is történt . A kövezet minőségét az utak feltöltése is befolyásolta. A Szerény vélemény... szerzője felhívja a figyelmet arra, milyen rossz Itatással van a város levegőjére nézve a belső területeken tárolt nyersterményekből és gyárakból származó gázon és füstön kívül az, hogy „Pest talapzatának feljebb emeléséül nagyrészt szemetet kénytelenítettünk felhasználni" . Ez a gyakorlat éveken keresztül folyt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870 szeptemberében levélben szólította fel Buda és Pest városát, hogy a kapitányságot erélyes intézkedésre utasítsa, mert „számos utca és tér rendellenesen ganéj és szemét által töltetik fel, miáltal nem csak az illető környék egészségi állapota veszélyeztetik, de a később lerakandó kövezet biztonsága is kockáztatik" 58 . Figyelembe véve azt, hogy a pesti „szekeresek" elleni állandó panaszok egyike a sebes hajtás - a másik a viteldíjak magas összege - volt, valamint a fiákerek és főleg konflisok számának nagymérvű növekedését, láthatjuk, hogy az utcák szűk volta és a járdák hiányosságai komoly veszélyforrást jelentettek a gyalogosok számára. A gyalogos és fogatos közlekedés elkülönítését biztosító, kiemelt kősoros járdaszegély Pesten 1868-ban készült el Sztimrák Pál főmérnök tervei szerint a Váci utcában. 59 A kísérlet nagy sikert aratott. A korábbi járdák ívesen hajlottak az úttestre, alig akadályozva a kocsikat abban, hogy a gyalogosok közé rontsanak. Az „Ideiglenes építési utasítás" javaslatot tett a főváros tanácsának a járdák elkészítési módjától, mivel a Közmunkatanács hatásköréről szóló 1870. évi X. tc. 17. és 20. paragrafusai szerint „az utcák, térek burkolatának készítése és fenntartása iránti határozathozatal a városi tanácsot és képviselői testületet illeti." E javaslat szerint a járdák az utca szélességének hatodrészét kell hogy elfoglalják, 12 arasznál szélesebb gyalogjárót azonban sehol sem tartottak szükségesnek. Fiat ölnél keskenyebb utcában pedig nem javasolta a Közmunkatanács emelt járda építését. Belterületen a járdák kialakítását 1874-ben tette kötelezővé a főváros. A főváros fejlődését szívükön viselő publicisták nemcsak a város fizikai képének jobbítását tűzték ki célul, hanem rendszabályokat sütgettek és a nagyvárosi viselkedési normák meghonosításáfa törekedtek. 1868-ban a Haz-ûnk s a Külföld cikkírója szerint a párizsi bulvárt nemcsak az út külalakja teszi azzá, ami, hanem a rajta „sürgő-forgó römeg" kultúrája. Kiemeli a párizsiak udvariasságát és színházszeretetét, aminek eredménye véleménye szerint az a jó mo5<i Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója. Pátria Irodalmi és Nyomdai részvénytársaság, Budapest, 1896, 365. old. 55 Vasárnapi Újság, 1871, 646. old. 5G Magyarország és a Nagyvilág, 1872, 348. old. 57 Szerény vélemény... 10. o I d. 58 FKT, tanácsülési jk. 1870. szeptember 17. 59 Lechner Jenő: Képek Buda és Pest fejlődésének történetéből. Budapest, Németh József Technikai Könyvkereskedése 1918,162. old.
