Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SALY NOÉMI: Ülök itt, mint a civilizáció utolsó bástyája...

koknak, egy-egy negyednek vagy kerületnek, netán Budapestnek. Csak gazdasági - és ezekkel összefonódó politikai - csoportérdekek léteznek, ezeket szolgálja minden intézkedés kicsiben és nagyban. (Mondok egy egyszerű példát: folyamatos útjavítások helyett három évig szinte semmi, majd a választások előtt durr, egyszerre gyorsan pár nagyot, és a végén látványosan fölavatni. Ez a birka város beszopja. És nézd meg azokat az utakat egy-két évvel később.) Természetesen a régi városatyák se voltak szentek. Voltak vesztegetések, panamák, levajazott pályázatok. Ám ha valakire rábizonyosodott a törvénytelenség vagy akár csak tisztességtelenség, hát az illetőt aznap kigolyózták a kaszinóból, mire ő hazaballagott, és az illendőség szabályai szerint a halántékához emelte a revolvert. Ilyen kötelezettség ma nincs. Ezzel szemben vannak közismert történetek óriási értékű ingatlanok bagóért történő eladásáról, kenőpénzekről, vonzó telkek irodaházzal való beépítése érdekében „véletlenül" (és büntetlenül) lebontott klasszicista műemlékekről és így tovább. Nem emlékszem, hogy az elmúlt húsz évben olvastam volna ilyesféle ügyek miatt akár csak egyetlen letöltendő hónapra elítélt kerületi vagy fővárosi tisztségviselőről vagy vesztegető beruházóról. A mai helyzet persze hosszú folyamat állomása, a gyökerek a rendszerváltásnál jóval messzebbre nyúlnak, de assz'em jó, hogy az életemnek csak a kisebbik, még hátralévő részében kell elképedve bámulnom, amint a pofátlanság, a gátlástalanság és a mohóság egyre szédítőbb méteteket ölt, s egyre inkább erénnyé és mintapéldává lényegül át. Mindez természetesen nem csak, talán nem is elsősorban budapesti ügy. De én itt érzem a bőrömön, tehát itt utálkozom. És mivel a pénz, ha ennyire hiányzik mellőle a morál, nem ismer irgalmat, kicsit félek is. Ebben a városban például keserves és megalázó dolog magányos, kisnyugdíjas öreg néninek lenni. • Hogy milyenné tenném a jövő Budapestjét? Huhu! Egyszerű. Először is elcsapnám a városvezetést, az utolsó emberig kábé mindenkit. Utána feltámasztom Podmaniczky Frigyest, Bárczy Istvánt és talán még Ripka Ferencet. Megkérem őket, hogy volt munkatársaik közül ők is támasszanak fel fejenként, mondjuk, ötven-hatvan embert. Teljhatalmat adok a kezükbe. (Az ügy iránt elkötelezett érdeklődők közül az állhat be hozzájuk próbaidős tanoncnak, aki előre lecsenget egy tetemesebb összeget a város kasszájába, és tudomásul veszi, nemhogy fizetést, döntési vagy aláírási jogot se kap.) No, akkor ez a mancsait - tagjai a mennyországból eddig is szemmel követték, tehát tökéletesen átlátják a mai helyzetet - meglepően rövid idő alatt megint tisztességessé, ám ennek ellenére (vagy ezáltal?) nyereségessé te-