Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - PERCZEL ANNA: Pest régi zsidó-kereskedő negyede

hct-c ilyet kérdezni egy olyan negyed esetében, melynek nagy része nemzetközi és műemlék jellegű területi védelem alatt áll, és ahol ennek ellenére az eredeti beépítés legalább 30 százaléka, egyes belső tömbökben pedig a 60 százaléka már hiányzik? Való-e ilyen kérdést feltenni egy olyan negyed esetében, melynek a területén kialakított gettóba zsúfolt zsidók Közép-Európa városai közt szinte egyetlenként maradtak életben, és ahol mindennek ellenére épek maradtak az utcák, a házak, s ezáltal az egész múlt? A pénzhiányra és a lakókra való hivatkozással mégis számtalanszor és számtalan helyen felvetődik a bontás elkerülhetetlenségének kérdése, vagy az, hogy nem lehet minden épületet megtartani, szükség van újra, másra, „korszerűre". Ennek megfelelően mindaz, ami ebben a negyedben történik, a régi épületek sorozatos bontásáról és a helyükön felépülő értéktelen új épületek megjelenéséről szól. Vajon a 2002-es UNESCO általi „Régi pesti zsidónegyed" néven történt védelem, vagy a 2004-es Műemléki Jelentőségű Területi védelem az azóta újonnan kialakított utcák, újonnan épült-épülő házak és terek érdekében született? A válasz mindezen kérdésekre határozott nem! Egyértelmű, hogy itt, ebben a negyedben egyedül a „megőrzés és felújítás" fogalmai kapcsolhatók össze. Nem lehet, nem szabad más utat választani! Észre kell venni, hogy a történelmi negyedekben, a hagyományos utcákban nemcsak a kiemelkedő védett épületek, de a kevésbé értékesnek tűnő épületek is fontosak. Ezek biztosítják a folyamatosságot, a történelmi hitelességet, a természetes hátteret, a hangulatot, a varázst. A műemlékek önmagukban csak skanzenek, gondoljunk a néhány meghagyott óbudai házra. Nem véletlen, hogy itt, ebben a különösen értékes, különleges és súlyos múlttal is rendelkező negyedben nem pusztán egyes épületek védelméről, hanem mindenekelőtt területi védelemről van szó. Egy olyan nagyobb kiterjedésű építészeti-történeti együttes védelméről, ami az évszázadok során kialakult utcaszerkezetével, beépítésével, utcáival és épületeivel, történelmével, hagyományaival, az itt élő emberekkel, kapcsolataikkal és emlékeikkel, az emlékezést segítő helyszínekkel együtt fontos. Sok példa van ugyanakkor arra is, hogy ami még egy-két évtizeddel ezelőtt értéktelennek tűnt, ma már értékesnek számít. Ez történt Budapesten is a klasszicista, romantikus, koraeklektikus épületekkel. Annyira sokat bontottak el az 1ÍS10-1875 között épült, a 19. századi Pestet képviselő házakból, hogy ma már mindaz, ami megmaradt, akkor is értéknek számít, ha nem a korszak kiemelkedő alkotása. Különösen azon ritka esetekben, ahol ezek a házak még összefüggően is jelen vannak, mint itt, Pest régi zsidónegyedében, és ahol általuk nemcsak a 19. századi egykori klasszicista Pest hangulata, varázsa van jelen, de alacsonyabb szintszámuk, tágasabb udvara-