Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - MIKLÓSSY ENDRE: Budapest útja és a demokratikus piacgazdaság

„Tisztelt Miklóssy Úr, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak írt levelét a Miniszterelnöki Titkárság megkapta. Miniszterelnök úr hivatali elfoglaltsága miatt személyesen nem tud Önnek választ küldeni, ezért én kaptam megbízást arra, hogy javaslatára választ adjak. Köszönöm gondolatait, amelyekkel a tervezett új kormányzati negyed közlekedésével kapcsolatosan fejtette ki szakmai szempontjait, azonban van egy el nem hanyagolható körülmény, amit hiba lenne figyelmen kívül hagyni: a közlekedésre vonatkozó tanácsai napjainkban nem időszerűek, mivel a kormányzati negyed új helyét még nem jelölték ki, így egyáltalán nem biztos, hogy a négyes metróvonal környékén kerül kijelölésre, de természetesen nem zárható ki ez a lehetőség. (...) További szakmai munkájában sikereket, jó egészséget kívánok Önnek. Bp. 2006. szept. 19. Horváth István vezető főtanácsos" Láthatólag félreértés van itt, hiszen nem arról beszéltem, hogy a kormányzati negyed a 4-es metró vonalára épüljön, sőt ezt el se tudnám képzelni, mivel végig sűrűn beépített területen vezet. Viszont éppen ezért lenne szükséges a vonalvezetését megváltoztatni. Amire aligha kerül majd sor, tehát ez az ezer milliárd Ft nagyságrendű városfejlesztés, amelyhez hasonló nagyságú nem volt az elmúlt évszázadban, éppen olyan összehangolás nélkül történik majd, mint az útburkolatok megszokott felbontása. Régebben ez másképpen volt, például 1870-ben, midőn a Parlament elfogadta a X. törvénycikket Budapest távlati fejlesztéséről, abban összehangoltan jelentek meg a feladatok. De hát azóta sokat fejlődtünk... Az élettanból jól ismert jelenség, midőn az egyes, önmagukban életképes sejtek, valaminő genetikai fogyatékosság miatt elutasítják azt, hogy egymással együttműködve vegyenek részt az élő szervezet egészének a munkájában. Ezt úgy mondják, hogy „rákos sejt". Amikor pedig már az egész szervezetben elburjánzik, akkor a szervezet pusztulását eredményezi - beleértve természetesen önmaga elpusztítását is. Az elkövetkező egy-másfél évtized Fia ezt a jövőnkre vonatkozó kérdést a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján teszik föl, eléggé határozott képet adtam volna, mert részese voltam több, fontosnak ígérkező, akkori tervezési munkának. Nyilvánvalóan ezek várható eredményeit írtam volna le jövőkép gyanánt. Es durván melléfogtam volna, mert lényegében mindazok ellenkezője valósult meg. Ezért a jelenlegi prognózisom a következő.