Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - MIKLÓSSY ENDRE: Budapest útja és a demokratikus piacgazdaság

rűs városszerkezet kiépítése. A tömegközlekedés versenyképességének a javítása. Az átmenő forgalom csökkentése. A nemzetközi vasúti közlekedés színvonalának javítása. A parkolási gondok megoldása. A hegyvidéknek, a város „tüdejének" védelme a beépítésektől. A kulturális örökség rekonstrukciója. A város számára is kedvező kínálat nyújtása a beruházók számára. Nagyon is helyénvaló célkitűzések ezek. Ha a városfejlesztés kártyajáték volna, akkor most óriási sikerről beszélhetnénk, hiszen az egyik legértékesebb bemondás a betli, ami azt jelenti, hogy a partiban egyetlen ütést sem viszünk el. így viszont ez a célkitűzés-sor csak a teljes kudarcot tanúsítja. E kudarc fő okai pedig a következők. Az együttműködés teljes hiánya a főváros és a kerületek, a főváros és az agglomeráció, a főváros és a kormányzat között, ami a komplex problémamegoldásnak még a puszta felvetését is megakadályozta. Öntörvényű és a fővárosi érdekek által befolyásolhatatlan beruházó ágak tevékenysége a közlekedés, a szennyvízkezelés, a hulladékgazdálkodás és az energiaellátás területén. Az ingatlanfejlesztői érdekek kizárólagos és ellenőrizetlen érvényesítése. Azt láthatjuk tehát, hogy a programnak nincsen semmi köze a tervhez, a tervnek pedig szintén nincs köze a tényleges fejlesztésekhez. A terv tehát semmit sem oldott meg. A készítője pedig városfejlesztés helyett ingatlanspekulációkba kezdett. Ez jó ötletnek látszott, hiszen a saját maga által kijelölt fejlesztési területeket kedvező áron és magas haszon reményében megszerezhette. Egy jogállamban persze ilyen nem lehetséges, illetőleg súlyos büntetést vonna maga után, de még Magyarországon is baj származott belőle, mert kevés volt a tőke a spekulációhoz, ezért végül a főváros tervezőintézete csődbe került. A tervezés pedig teljesen elveszítette a jelentőségét. Tervek persze rogyásig készülnek azóta is, sőt soha még ennyi terv nem volt (a 4-es metró tervezésére például eddig annyit költöttek, amiből egy új Duna-hidat lehetne építeni), viszont ezek a tervek fölöslegesek, semmi sem valósul meg belőlük. Az 1994-es év hozott aztán egy jelentős várospolitikai fordulatot is. A tavaszi országos választáson a szocialista-liberális koalíció döntő, 72 százalékos sikert aratott, és ezt felhasználhatták alaptörvények, így az Önkormányzati Törvény módosítására is. Politikai főcél volt a szétzilálódott ellenzékkel végképp leszámolni - ezért a választást egyford tilossá tették, megakadályozandó a helyzetnek megfelelő pártközi megállapodásokat. Ez nem igazán jött be, de a főváros szempontjából nem is volt olyan lényeges. Fontos volt viszont két másik módosítás. Az egyik, hogy megszüntették a kerületek képviseletét a Fővárosi Közgyűlésben, a másik pedig, hogy bebetonozták, kétharmados törvénnyé tették a főváros szabályozását is, vagyis a jövőben bármiféle változás