Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
VÁLASZOK - LADÁNYI JÁNOS: Szegregáció és rehabilitáció Budapesten
Ivüket. Számos jel mutatott azonban arra, hogy ez a helyzet megváltozott. Hasonlóan a fekete középosztály kialakulásával párhuzamosan kibontakozó tendenciához, a felemelkedő roma családok egyre inkább elköltöztek a gettóból és nagy családi házakat építettek Budapest külső kerületeiben vagy valamelyik szuburbanizálódó, városkörnyéki településen, és nem akadt olyan, többé-kevésbé konszolidált körülmények között élő társadalmi csoport, amelyik az így támadt űrt betöltötte volna. Fokozódott a legelesettebb cigány családok koncentrációja a legleromlottabb területeken, és a gettősodási trend egyre gyorsuló ütemben és egyre növekvő területen folytatódott tovább (Ladányi, 1992). A fent körvonalazott jelenségek következtében az ezredforduló táján a belső pesti kerületek gettósodásának felgyorsulására számítottunk. Akkor úgy gondoltuk, hogy a gettősodási trend további folytatódása csak a belső pesti slum valóságos értelemben vett társadalmi rehabilitációjának és e területek meglehetősen rossz környezeti állapotának a megváltoztatására irányuló programok, továbbá a leszakadó vidéki térségek népességmegtartó erejét növelő komplex térségfejlesztési projektek együttes megvalósulása esetén lehetne elkerülhető (Ladányi—Szelényi, 1997). Ennek azonban akkor csak igen kevés jelét láttuk, és az azóta eltelt időszak fejleményei is más irányba mutattak. A rendszerváltást követő gazdasági válság - ami Magyarország békebeli történetének legsúlyosabb gazdasági visszaesése volt - társadalmi következményei jelentős mértékben elkerülhetetlenek voltak. Nem gondoljuk azt - témánk szempontjából itt elsősorban ez érdemel említést -, hogy az államilag erősen szubvencionált és hagyományos piacait hirtelen elvesztő szocialista állami nagyipar összeomlása után elkerülhető lett volna az az igen fájdalmas folyamat, amelynek keretében alacsonyan képzett nagyipari munkások tömegei váltak munkanélkülivé, és ezek egy része - különösen nagy számban az ingázó és a városokban gyökeret verni még nem képes munkások és családjaik - kiszorultak a városokból. Valamivel óvatosabb gazdasági stratégiával, aktívabb munkaerő-politikával és mindenekelőtt korszerűbb, a megváltozott körülményekhez jobban alkalmazkodó település- és szociálpolitikával azonban valamelyest mérsékelni lehetett volna és lehetne ma is -, az elkerülhetetlen megrázkódtatások hatását. A települési önkormányzatok például nagyon sokat tehettek volna a tartósan leszakadók, a lakhatásuk biztonságában megingottak problémájának kezelése érdekében. Azok azonban nem egyszerűen nem voltak felkészülve erre, hanem nyugodtan állítható, hogy jelenlegi formájában ez az intézmény tevőlegesen közreműködik a tartósan leszakadók kirekesztésében (Ladányi, 2000). A budapesti önkormányzatok által levezényelt úgyneve-