Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - GYŐR ATTILA: Változás vagy fejlődés?

házak hűlt helyen új épület emelkedik. Haladunk a London egyes történeti részeit jellemző, régi és modern épületek váltakozásából kialakuló vegyes településszövet felé. London azonban számtalan olyan attrakcióval rendelkezik, amely bőségesen kompenzálja az utcakép torzulásait, arról nem is beszélve, hogy az új beépítések színvonala sem mérhető a magyarországihoz. Budapest történeti részén belül a Ferencvárosban már lezajlott egy ilyen jellegű rehabilitáció, s bár lakhatóvá, élhetővé tette a környéket, a kerület elvesztette történeti jellegét: hiába őrizték meg a kis ráfordítással hasznosítható állapotú régi épületeket, inkább igényes lakótelep mint felújított történeti városrész bújt ki a ferencvárosi földből. Az egységes koncepció nélküli fejlesztések okozta károk enyhítésére a KOH-nek nincs jogi alapja, és kétséges az is, hogy a jogalap esetleges megteremtése esetén lenne-e ereje következetesen végigvinni örökségvédelmi elképzeléseit. A város- és kerületvezetések ellenében, a lakosság passzivitása mellett nem lehet a városra erőltetni az örökségvédelmet. A lakosság passzivitása ugyanis, minden erre utaló jel dacára, nem változott meg. Az úgynevezett zsidónegyedben gyarapodó bontások miatti botrány egyik kirobbantója 2004 nyarán az Óvás! nevű civilszervezet volt, amely akcióival tagadhatatlanul hozzájárult a Klauzál utcáig terjedő rész védetté tételéhez. Kitűnő marketing-fogásokkal, remek szervezéssel e pár, egyre fogyatkozó számú lelkes ember sokáig tudta hallatni hangját. Úgy tűnt, hogy az önszerveződés, ami várossá teszi a városokat, s Budapest kultúrájának számos területén komoly eredményeket hozott (társulatok, fesztiválok, felvonulások s th.), megszületik a műemlékvédelemben is. Az egységbe szerveződött civil csoportok legsikeresebb akciója furcsa módon egy kevéssé jelentős épület, a Király u. 40. megmentéséért zajlott. A jogállamiság szabályaihoz visszatérített eljárás (ezért küzdeni kellett 2006-ban!) az épület megtartásához vezetett, azonban nem vonta magára annak a rétegnek a figyelmét, amely a felmerült problémát megoldani hivatott: a politika, az érintett polgármestereken kívül, nem figyelt fel a választási időszak kezdetén (2006 februárjában, márciusában járunk) kibontakozó botrányra. A politika számára az örökségvédelem melléktéma, anyagi hozadéka látszólag kevés, inkább kellemetlen mellékhatásokkal jár. A kimerült civilszervezetek sokáig nem lesznek képesek a zsidónegyedben látottakhoz hasonló akciókat szervezni, a közigazgatás megszorításait elszenvedő örökségvédelmi hatóság ereje is gyengülni látszik, így csupán a politika rendelkezne megfelelő erővel a kérdés tisztázásához, amelynek hozzáállását már láthattuk. Pedig az örökségvédelem sokkal fontosabb, mint amilyennek első pillantásra látszik: városaink megjelenése nemcsak a húzóágazatnak