Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

TANULMÁNY - TOMSICS EMŐKE: Valóság, tervek, ábrándok

sorsának szoros összefonódását, világvárosi ambíciót. Françoise Choay megállapítja, hogy a káosz és rendetlenség következtében a várostervezés a 19. század folyamán átalakult. A város kritikai vizsgálat tárgya lett, amelynek kiindulópontja a régi városmag. A korábbi, azonnali megoldásokra törekvő gyakorlat helyét átfogó elemzés eredményeként létrejött tervezés vette át, amit „kritikai tervezésnek" nevez. Erről az átalakulási gyakorlatról tanúskodnak a főváros fejlesztésével foglalkozó írások. Többségük a jelen állapotok felmérésén alapszik, s kiindulópontjuk egyrészt a látvány kiváltotta esztétikai élmény, másrészt az, milyen színvonalon képes Budapest a város iránt táplált elvárásoknak megfelelni. A véleményekre, tervekre általában a funkcionalista szemlélet jellemző, fő céljuk a meglévő anomáliák megszüntetése a város zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében. A hangsúlyt az infrastrukturális kérdések, elsősorban a közlekedéssel kapcsolatos térrendezés és a közegészségügy követelményeinek megfelelő téralakításra helyezik. Építészettel kapcsolatos vélemények a városszövetet alkotó házak magasságával és a középületek elhelyezésével kapcsolatban merülnek fel. Buda-Pest méltó nemzeti fővárossá és világvárossá emelésének céljában egyetértenek. A megszólalók többsége azonban jóllehet akadtak, akik átfogó tervek készítését sürgették, különösen Andrássy városszépítési felhívásának hatására - óvott a nagyszabású tervektől, a jelen égető szükségleteinek kielégítését tűzte ki elsődleges célul. „Budapest ábrándozik" - olvashatjuk a Hazánk s a Külföldben 1868-ban. „Mr. Jellyby jut eszünkbe - Dickens e remek alakja — ki egész lelkesedésével a távolnak él s emiatt a szeme előtt levőkkel nem sokat gondol."

84 „A városházán néha civódnak a legelső hivatalnokok, néha pedig ábrándoznak a legmerészebb tervekről, s e közben elfelejtik azt, ami szükséges és kivihető volna" - írja ugyanabban az évben a Fővárosi Lapoké A változás látványa, a főváros épülése, szépülése a lakók többségét elégedettséggel töltötte el. A változás folyamata már korántsem volt egyértelműen örömteljes, ellentmondásoktól mentes. Rengeteg kellemetlenséggel és olyan szabályok megszületésével járt, melyeknek szelleme idegen volt a kor emberétől, s számtalan kicsinyes szempont, provinciális érdek szegült szembe a modernizálás igényeivel. A város azonban kezdett lakói számára kényelmetlen, elégtelen lenni s egyre kevésbé felelt meg annak a víziónak, amelyet a pesti polgárok tápláltak magukban a korszerű nagyvárosról. Ennek a víziónak két legmeghatározóbb, nagyjából mindenki számára elfogadott eleme a forgalom lebonyolításához szükséges utcahálózat és a sűrű beépítés. E két szempont erősen rányomta bélyegét a főváros 1872-re elkészülő szabályozási tetvére. 84 Hazánk s a Külföld, 1868, 366. old. ss Fővárosi Lapok, 1868, 843. old.