Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
TANULMÁNY - TOMSICS EMŐKE: Valóság, tervek, ábrándok
M. Christine Boyer a városreprezentáció három formáját különbözteti meg: a 19. század végéig a várost műalkotásként írja le, a 20. század elejének nagyvárosát mint panorámát, az utóbbi évtizedek városát pedig mint látványosságot határozza meg. A Párizs újjászületésének tapasztalatait szem előtt tartó nagy európai városrendezési tervek alapján megvalósult városok jellemzője nyílt terek, végtelenbe vesző egyenes utak, patkok létrehozása, a városi perspektíva kitágítása. A Duna partja, mint jó levegőt és más európai várossal össze nem hasonlítható kilátást biztosító „természetes bulvár", az érdeklődés középpontjában állt. A legtöbb vita épp a partok sétányként való hasznosítása körül folyt. Sokan ellenezték - a legismertebb közülük Táncsics Mihály véleménye - a folyó pesti oldalának felparcellázását és beépítését. 1864 tavaszán a város megkezdte a folyó Nagyhíd (ma: Deák Ferenc) utcától dél felé terjedő partszakaszának feltöltését, a rakpart építését. Ekkor írta Malatinszky Lajos már említett, az Alsó Duna-sor beépítésére vonatkozó tanulmányát, melyben a meglévő házakhoz tartozó telkek bővítését javasolta. Elképzelése szerint a Budára eddig kilátással bíró ingatlanok, a klasszicista Duna-sor tulajdonosai és a város is jól járt volna az általa kínált megoldással. „Minden házbittokos még egy udvart nyer, ha az újonnan építendő házának homlokzatát a Dunasorra építi újra ki" - vélte, Pest pedig megtakaríthatta volna így az új házsor és a klasszicista Duna-sor közötti utca szélességét. A Régiposta utcától lefelé vásártérnek és piacnak biztosított helyet tervezetében. A folyó partja a pesti kereskedelem központja volt, kikötők és piacok uralták. 1869-ben a város közgyűlése Weisz Bernát arra vonatkozó indítványát, hogy az Aldu- nasoron sétányt kellene kialakítani, azzal az indokkal utasította vissza, hogy a hely szűk és a kereskedésnek 35 van fenntartva. A bulvárok kérdése, bár folyamatosan foglalkoztatta a közvéleményt, sokkal kisebb hangsúlyt kapott, mint a közlekedés zökkenőmentes biztosítására alkalmas utcahálózat megteremtése. A párizsi típusú, fákkal szegélyezett, széles sétányok kialakítása elsősorban a már meglevő, a külvárosokat átszelő, a Belváros felé tartó országutakkal és a régi Pestet körülvevő egykori várfal helyén húzódó Országúttal (Kiskörút) kapcsolatban merült fel. „Több tehetős pesti lakos ismét azon gondolattal foglalkozik, hogy Pesten a Váci utat [ma: BajcsyZsilinszky út] s Országutat, sétányok ültetése s csinos kövezés, tisztántartás által a párisi boulevardokhoz hasonlóvá lehetne varázsolni" - tudjuk meg 1861-ben a Vasárnapi Újságból 2 Az elképzelést a városi mérnöki hivatal is felkarolta. Egy 1864-es terv szerint „a kocsik közlekedésére középen hat ölnyi széles út lenne fönntartva, s a megszélesített játdák mellett külön út az indóházhoz járó targoncásoknak, míg a baloldali fasorok mellett az újpesti Ióvonatú vasút haladna végig. (...) A nyári port majd a pesti vízvezeték fogja öntözni. Csakhogy 35 Magyarország és a Nagyvilág, 1869, 407. old. 36 Vasárnapi Újság, 1861,129. old.
