Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - VARGHA MIHÁLY: Gyarapodók árnyékában

• a lakóházépítésben a minőség kérdése alig-alig játszik szerepet; sem a „lakóparkok" külső megjelenése, sem a szinte tömegesen épített lakások alaprajzi megoldásai nem megnyugtatóak; ugyanolyan gyors elöregedéssel lehet számolni, mint a panel-lakótelepek többségében; • az irodaházpiac rengeteg gépies, nyúlkettec effektust mutató egyenprodukciót termel, és ezek közül is mintha túl sok állna bérlő nélkül, kihasználatlanul; • egyre több marketing-építészeti produkció veszélye fenyeget; ezt a problémát töményen hozta felszínre az Európa Kulturális Fővárosa 2010-re készült pályázati anyag. Ilyesmivel sokkal óvatosabban kell bánni, mint az nálunk szokásos, elég csak a dél-pesti kulturális beruházások ellenmondásosságára utalni. Milyennek látja a jövőt? Mivé lesz Budapest az elkövetkező évtizedben, s milyenné szeretné tenni Ön? A jövőt szeretném biztatóbbnak látni, de egyelőre az összkép inkább borúlátásra ad okot. A városok mai, túlkomplikálódott állapota a technikai civilizáció „áldásainak" következménye. Legelsősorban a géperejű közlekedés burjánzása, főképp a magánautók túlszaporodása okoz egyre nehezebben kezelhető helyzetet. Tehát az építészeti problémáknál is sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek a közlekedési kérdések. Ha csak a hidak állapotát nézzük, a Margit-híd katasztrofális, a Szabadság-híd szintén lezárás előtt áll, és örülhetünk, ha egy új híd, az északi híd Aquincum közelében elkészül. Közúti alagúttól a Duna alatt elég régen sző van, de konkrétan ebben a kérdésben egyelőre nem várható előrelépés. Természetesen erről csak akkor kéne beszélni, ha elmarad a belső városrészek autóforgalmának nagyarányú csökkentése, amit én személyesen nagy örömmel vennék. A 4-es metró ügye igazi rémálommá kezd válni, mert egy borzasztó tehetetlenséggel megáldott óriásprojekt, amit túl régen kezdtek tervezni, és ha akkortájt gyorsan megvalósul, akkor esetleg tényleg a város hasznára válik, hiszen sok egyéb folyamat már ehhez alkalmazkodhatott volna. így viszont rengeteg olyan apró lépés történt meg azóta, ami kénytelen volt figyelmen kívül hagyni, hogy hol, mikor készül el végre a 4-es metró. Szinte már krónikusnak tűnik bizonyos következmények nem látása, ami abból ered, hogy a hatástanulmány mint olyan, mifelénk egyszerűen nem működik. Példa erre megintcsak egy meglehetősen grandiózus, vagy legalábbis rongyrázós terv, a kormányzati negyed. Ez mint elv gyönyörű lehetne, mert