Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - TÖRÖK ANDRÁS: A „Hottest Cool Spot" múltja és jövője

Probléma probléma hátán Budapest 2007-ben fordulópontnál jár, erről tanúskodik a meghatározó jelentőségű üres telkek és a daruk egyre növekvő száma. Budapest az Unióba való belépés után mintegy magától rákerült a nagy európai ingatlanfejlesztők tétképére. Talán eljött a mi időnk. De előbb lássuk a problémákat. Megítélésem szerint Budapest három legnagyobb baja 2006-ban: • egy Közmunkatanács-szerű fejlesztési ügynökség hiánya; • a belső területek autóforgalma; • a hajléktalan kérdés képmutató szabályozatlansága. Mindezt kifejteni lehetetlen egy ilyen hozzászólásban, de nyilvánvaló, hogy amennyiben a kerületek önállóságát megszüntetni lehetetlen, akkor a fejlesztés centralizálását másképp kell megoldani, hogy napjaink Nagykörút-léptékű városfejlesztési projektjeit megvalósíthassuk. Ez minden mértékadó vélemény szerint ma már csak az agglomerációval együtt vethető fel, és ennek korszerű formája egy fejlesztési részvénytársaság. Akárhogy is van, egy szakszerű, jelentős saját tőkével rendelkező ügynökségre van szükség, amely befektethet, magánpénzből megvalósítandó megaprojekteket kezdeményezhet (pl. dunai közúti alagút, ha a részletes számítások igazolják szükségét stb.) A belső kerületek autóforgalma útépítéssel nem könnyíthető már. Itt csak a Stockholmban és Londonban jelesre vizsgázott „dugódíj" segíthet. Ennek kimunkálása, vagyis hogy mely területekre való behajtásért kelljen majd fizetni, a demokrácia elkövetkező nagy próbája lehet. A hajléktalankérdés megoldása látszólag jóval kisebb horderejű a fentebb említett két kérdésnél, pedig összefügg a városi életminőség kérdésével. Az így élő ezrek és az ezt személő százezrek életminőségével egyaránt. Konkrét javaslatom, megvallom, nincs. De mint szociálisan érzékeny személy, aki koldusnak sohasem ad pénzt (hanem más módszerekkel igyekszik hozzájárulni a lemaradók problémáihoz) tűréshatáromhoz érkeztem. Szeretném, ha ez a kérdés a mihamarabbi fontos teendők közé kerülne, a más nagyvárosokban működő modellek ismertetésével, átvételével. Annál is inkább, mert e sorok írója Budapest kitörési pontját éppen a turizmus fellendítésében látja. De azt is látni kell, hogy jelenleg nem csak problémák, hanem eredmények is mutatkoznak. Különösen Budapest alapfejlődésében erős az a vonal, amely később egy „fenntartható sikertötténet" lehet. Ez pedig a régi és az új szimbiózisa. A kávéházi kultúra újjáéledése, persze teljesen más közönséggel. Ma belépünk a liszt Ferenc téri Menza étterembe, akkor ponto-