Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - TOSICS IVÁN: Budapest: lemarad vagy lekörözi?

• A városi lakosság nagymértékű csökkenése, egyrészt az elöregedés, másrészt a városkörnyékre való kiköltözés (szuburbanizáció) következtében, ami a városba autóval való bejáráshoz és ezáltal környezeti problémák sorának növekedéséhez vezet. • Az egyéni közlekedés térnyerése eredményeként egyre növekvő a közlekedési káosz, ami együtt jár a parkolási problémák súlyosbodásával és a környezeti ártalmak elmélyülésével, s amin az időközben teret vesztő közösségi közlekedés nem képes változtatni. A „felszínen", látható módon ezek tehát a legsúlyosabbnak mondható problémák. A jövő kulcsa természetesen e problémák okainak feltárása és leherőségek szerinti megváltoztatása. A Budapest Kör vitái során az alábbiak merültek fel, mint e problémák legfontosabb, strukturális okai. • A közszféra gazdasági gyengesége - a privatizáció következtében már alig van közösségi ingatlantulajdon, és jóval kisebbek a város fejlesztési lehetőségei a nyugati városokhoz képest (ráadásul Budapesten ez még meg is oszlik a főváros és a kerületek között). • A stratégiai gondolkodás és irányítás gyengesége - a város sokszor még a meglévő, kicsi mozgásterét sem tudja jól kihasználni, részben a piaci folyamatokat fetisizáló felfogás, részben a hivatal, egyes városi középvezetők gyengesége vagy éppen alkalmatlansága (és a tényleges hatalomnak a hivatalon kívüli koncentrálódása) miatt. • A hatalom megosztásának anomáliái - a budapesti kétszintű igazgatási rendszer egyedülálló a világon a kerületek nagy politikai erejér, ingatlantulajdonlását, saját adóbevételeit, a fővárosi forrásokból való részesedésének mértékét tekintve. • Az adott hatalmi konstelláció keretein belüli kooperációs lehetőségek kihasználatlansága - részben a rossz törvényi környezet, részben a politika dominanciája, részben az innovatív vezetői gondolkodás ritkasága miatt alig van kooperáció a kerületekkel, a megyével, a városkörnyéki településekkel, ezért szinte teljes mértékben hiányzik az agglomerációs, illetve régiós tudat. Mindezek következtében ma a városfejlesztés fontos szereplőit távolról sem a kooperáció, hanem kizárólag saját érdekeik mozgatják. Könnyű példákat felhozni a kerületek többségének ilyen viselkedésére, például a zsidónegyed vagy éppen a parkolás témakörében. I lasonló magatartás jellemző más közösségi szereplőkre is. A MÁV például felszabaduló területeire leginkább logisztikai funkciókat akar telepíteni, annak ellenére, hogy ez sok esetben sem a fővárosnak, sem az adott kerületeknek nem jó, mert közúti forgalmat generál. A kooperáció hiányát legjobban talán az aquincumi híd bizonyítja, amelynek esetében annak ellenére sem sikerült közös vas-