Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - TOSICS IVÁN: Budapest: lemarad vagy lekörözi?

ilyen viták előnye, hogy többfajta diszciplína harcát jelentik, ezért néha igen érdekes összehasonlítások, elemzések, magyarázatok születnek. Miképpen ítélhető meg Budapest fejlődése az 1989-es politikai fordulat óta? A tények Magyarországon a gazdasági rendszerváltás viszonylag gyorsan lezajlott, néhány év alatt a gyors privatizációval és az alapvető jogi környezet kialakításával stabilizálódott a piaci rendszer. Ezzel párhuzamosan - az önkormányzati szint jelentős megerősítésével - végbement a hatalom egy részének decentralizációja, ami a középszint, a megyék meggyengítése miatt erősen széttagolt rendszerhez vezetett. A piaci szereplők számára kedvező feltételek Budapesten igen jelentős tőkebeáramláshoz vezettek, ami látványos beruházásokban mutatkozott meg. A beruházások a város egyes részeire koncentrálódtak, és ezek a dinamikus részek szinte teljesen átalakultak. A szocializmus időszakához képest a kilencvenes években a városfejlődés feletti közösségi kontroll erősen visszaszorult. Ehhez hozzájárult a városon belüli kétszintű igazgatási rendszer szerencsétlen átalakítása, a kerületi szint példátlan megerősítése, és emellett a városvezetés liberális politikája is, amely a piaci folyamatokat csak közvetve, az infrastrukturális feltételeken és az adóztatáson keresztül kívánta befolyásolni. A gyors piaci irányú fejlődés segített a város valós önállóságának kialakulásában (a költségvetés bevételi oldalán többségbe kerültek a saját bevételek), ugyanakkor a társadalmi különbségek gyorsan növekedtek, nem csak a városrészek, hanem a társadalmi csoportok jövedelmei, életlehetőségei között is. A magántőke által dominált városfejlődésben a rövid távú előnyök kiaknázása sokkal jellemzőbb, mint a hosszú távú gondolkodás, ezért a barnamezős problémák nőttek, a zöldterületek csökkentek, azaz a fejlődés fenntarthatósági elemei háttérbe szorultak. Arról, hogyan áll Budapest másfél évtizeddel a rendszerváltás után a többi európai városhoz képest, rengeteg vélemény kering, jórészt szubjektív és egyedi benyomásokra alapozva. Nyilván az lenne a jó, ha az összehasonlítást objektív mutatókra lehetne alapozni. Az Urban Audit, az EU néhány éve bevezetett városstatisztikája (www.

urbanaudit.org) ma már lehetővé teszi az objektív összehasonlítást, legalábbis néhány mutató alapján. Az Urban Audit 2005-ös kötetéből három nyugat-európai és három poszt-szocialista