Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SZEGŐ GYÖRGY: 1993-2193, Budapest kétszáz év múlva?

ti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből hatalmas anyag láthatatlan. Nem is beszélve a mi Technikai vagy az Építészeti Múzeumunkról (lásd még a Divatcsarnok-projektet - friss beszúrás tőlem-Sz. Gy.), netán az öt helyen szétszórt Fővárosiról, mely mint intézmény létezik, de megfelelő ingatlan hiányában ez amolyan pszeudo-lét" - írtam 1992-ben. Mi történt azóta? Nem sok. Nem épült meg a Közraktár kultűrcentruma sem. Viszont egy nagyberuházás szlogenje maradt az egykori Ganz-gyár helyén rendezett millecentenáriumi kiállítással majdnem felállt Műszaki Múzeum is. Anyagát széthordták újra, holott másutt bevett forma a „múzeumi letét". A kormányváltás ugyanis múltbarévedének ítélte az Almokálmodéi kiállítást, és elrendelte egy Jövő Háza megnyitását. Műszaki Múzeum helyett öt éve halljuk: „a közművelődés parkja lesz, elektronikus könyvtár, internetközpont, űrhajókilövő támaszpont, esetleg pláza, netán iroda- és lakóház épül az egykori Ganz-telkeken" - írja szarkazmussal N. Kósa Judit (NSz.: 2006. november 15). Átpolitizált projektek születtek az újabb és újabb gazda-minisztériumokban, hozzá új és új „vezetők" jöttek. Történt - igaz, a tűzvész miatt - egy csoda: a Pap László Sportaréna építészeti csúcsminőség. Fizetőképes tömegek híján a francia befektetők néhány év múlva hátrahagyták a helyet, mert a megtérülés tempóját lassítják a működtetés költségei. Viszont tervszerűen - ha nem is a többfordulós tervpályázatok, hanem egy bizonyos titokzatos Igor Popov (!) nyomán - megépült egy másik nagyberuházás (magántőkés) érdekei szerint, pénzügyi sikereként, és nem az évszázados kulturális ígéret (Grassalkovich) jegyében, hanem a rozsdazónában az új Nemzeti Színház... Majd a Művészetek Palotája, benne - a múzeumvezetés heroikus erőfeszítései ellenére-egy kevéssé látogatott kortárs képzőművészeti múzeum, a LUMU. Olvasom Varsányi Gyula kései, PPP-t kárhoztató dohogását: „Politikusaink (jobb- és baloldalon egyaránt) a TriGránit beruházásában építették fel a MűPát, ennek következtében minden MűPa-látogató zsebébe 8 ezer forintot dug az idén az állam." Közben számos oktatási és kultúrintézmény szénszünetet tart, vagy be is zár... Az új büdzsé kapcsán ugyanitt kiderül: „Az új tervezet megadja a kegyelemdöfést az előző miniszter, Bozóki András programjainak, a múzeumi Alfának, a közművelődési Közkincsnek, a popzenei PANKKK-nak és A jövő könyvtárának is — eltűnnek, csaknem egymilliárdjukkal együtt." (NSz.: 2006. november 14.) Tőke nélkül ma nem lehet kultúrát sem csinálni, lásd még a nyolcvanas évek „Aru-e a kultúra? vitáját. Igaz, végre kultúra került a pesti Duna partjára, de még mindig rendszeres személyhajóforgalom nélkül a kies végekre. Vajon, ha megépül a botrányos keretek közt privatizált Hajógyári Szigeten az úgynevezett Szabadidő-központ - melynek beépítési terveit még botrányosabb módon „szavaztatta