Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SZEGŐ GYÖRGY: 1993-2193, Budapest kétszáz év múlva?

ti-imahely szolgálta a különféle jótékonysági célokat és ünnepeket. Rituális fürdők, kóser mészárszékek, szombat-átjárók a vallás előírásait. A közönség soraiban ülő több egyházi, judaisztika-tudományos tekintély - aki eddig sokat tett a magyar zsidóság múltjáért és jövőjéért - ezúttal passzolta a nyilvánvaló, itt és most aktuálisnak szánt elemzést. Hallgatásuk, hozzászólásuk hiánya különös. Az egész témát övező „hivatali jóakarat" passzivitása, sőt inkább helytálló jelzővek már-már felfoghatatlan közönyének csendje némán is oly beszédes, csakúgy, mint a privatizáció, a tervezés homályai. Egy nagyralátóbb projekt tőkéjének idecsalogatásához persze nem lehet elég a civil szervezetek vagy konferenciák előadóinak fellépése. A vallás tekintélyeinek kiállása mellett eltökélt állami, fővárosi cselekvőszándék is kellene, benne koncepció, lobby és támogatásgyűjtés (fundraising), tilalmak, rendeletek. Lehetne-e a Belső-Erzsébetváros revitalizációja nagyprojekt? A fentieken kívül és egyben annak részeként kellene ehhez egy jó közlekedéskoncepció is, amely kizárja az infrastrukturális bizonytalanságot, s megnyugtatja a nagybefektetőt. Amikor a Magyar Építőművészet szakmai-kulturális folyóirat 2002/6-os tematikus számát a frissen „Andrássy út—Világörökség" és a hozzá „védőzónaként" rendelt régi pestizsidó negyed problémáinak szenteltük, a Mai Manó Házban tattott ünnepélyes lapbemutatón (2003. január) a házba alig befért érdeklődő tömegben személyesen feltűnt a legnagyobb magyar ingatlanfejlesztő. Talán látva a meghívott fővárosi és az állami „illetékesek" jelképerejű távolmaradását, azóta sem mutat érdeklődést a „hely" iránt. Azóta inkább Pozsonyba, Bukarestbe, Kolozsvárra, Montenegróba fektet be... Mi is lehetne a főváros és az állam konkrét dolga? A terület egészét figyelembevevő program megalkotása és a koncepció képviselete, egy hosszútávon gondolkodó fejlesztés törvényi és közlekedési rendjének megalkotása. Ez vonzaná a végveszélybe került eklektikus városrészekbe a nem házban és tömbben, de az egész eklektikus városrész-rehabilitáció léptékében gondolkodó erősebb tőkét. Állami feladat lenne az ehhez szükséges - világszerte jó példákon kipróbált - intézkedéseket megtenni. Speciális, ilyen területen érvényes rehabilitációs hitelekre, adó- és bérletidíj- kedvezményekre, a takarékos energia ártámogatására, díjbeszámításra vonatkozó törvényekre gondolok. És helyi rendeletekre, például arra, hogy a kiskereskedelem és a kisipar, de a bentlakók autói is differenciált módon és időszakok-