Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SZEGŐ GYÖRGY: 1993-2193, Budapest kétszáz év múlva?

kodni. Egyik nagy gyengénknek mondható azon ferde irány is, mely szerint mindig csakis a gazdagokat akarjuk tekintetbe venni". Ha tőke nélkül nem építhető kapitalizmus, annak részei, például fővárosa (Capital) is bajosan, trükkel. Milyen az „önzetlen besegítés"? Gyakran elég tudatos-passzíván nézni a gyorsuló pusztulást. Ha ez „kevés", le kell tiltani a házrenoválást, vagy nem adni hozzá adójóváírást, sem banki hitelek ilyen célú kedvezményeit, nem támogatni az energiatakarékosságot hozó felújítást sem; előzni a régi boltost, szolgáltatőt, mindent, ami a városrész komfortérzetét száz évig adta. Ha még is cz kevés, „jó" szemet hunyni a maffiamódszerek - éjszakai kalapácsos rombolóbrigádok működése (pl. Holló u. 11., „Ezüstműves ház") - felett. S a régi lakó, sietve, olcsón menekül, lehet végre bontani és sokszorosára emelni az új ház szintjeit, beépített területét és légköbmétereit. A pesti infrastruktúra katasztrofális állapota és az eklektikus területekre kiterjesztett „belváros" romlása összefüggő jelenségek. Alább - a régi szövegre utalva - a világörökségi védőzónára és néhány nagyprojektre összpontosítok, mert azt lapszerkesztőként, szakértőként, civilszervezőként mélyebben átláttam. Benne lesz ebben az „egész". Tradíció, kontra haszonelv Már 1992-ben is sejteni lehetett mindezt. „Mi hozta a belső romlást?" kérdeztem akkor. „Maga a 20. századi történelem, amely több, eddig soha nem látott háborúban irtotta, telepítette ki, üldözte és tervszerűen meg is semmisítette a civil polgárt. Sőt, a kultúráját is fel kívánta számolni. Visszasírni egy múlt évszázadot nem lehet, még bocsánatot kérni is nehezükre esik azoknak, akik megtehetnék. A polgárság helyébe kulturálatlanabb vag)' nem városi kultúrával rendelkező népesség települ." Azóta árnyaltabb a kép, részben megindult a közlekedésében ellehetetlenített agglomerációból, de külföldről is egy ellentmondásos, belvárosba való „visszatelepülés". Ez egyrészt egyre erőszakosabb lakosságcserét eredményezett - a szegényebb rétegek intenzívebb kiszorítását-, másrészt virtuális betelepülőket is hozott. Mert a vevők jó része nem él a tulajdonában. A régi pesti zsidónegyedben regnáló lakásbusiness - a még csak részlegesen bontott patinás városszövet romantikájával hamisan marketingelve - pesti viszonylatban túlértékeli új épületeit (jelenleg például a Belső-Erzsébetvárosban négy-hatszázezer Ft/m" az új lakások ára, mintegy 30-50 százalékkal magasabb a hasonlókkal egybevetve) -, olyan befektetőkkel „tölti meg" az új házakat, akiknek még, vagy már nincs helyismeretük, még ha őseik itt éltek is egy-