Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)
FOTINI ASIMAKOPOULOU: Sina György, a „hódító balkáni orthodox kereskedő"
A bécsi görögök meghatározó tényezői voltak annak a hálónak, amely összekapcsolta az ottomán császárságot a Habsburg birodalommal és más európai piacokkal, valamint alapvető, bennfentes körét képezték az osztrák területeken kialakult csereszisztémának is. Gazdasági tevékenységüket a modern történetírás behatóan tanulmányozta. Vasiliki Sirinidou az Έλληνες στη Βιέννη, 1780-1850 10 című munkájában végigköveti a kivándorlás útvonalát Makedóniából, Epiruszból és Thesszáliából, vizsgálja a Bécsben való megtelepedést, a gazdasági tevékenységet, az identitásváltozást, amelyet a bevándorlói tapasztalat hozott magával, valamint az ottomán császárságból érkező, balkáni ortodox kereskedők betagozódását az őket körülvevő kulturális közegbe. Azoknak az ottomán (esetünkben makedóniai, epiruszi, thesszáliai görög és vlach) kereskedőknek a száma, akik pályafutásukat Belgrádban, Szarajevóban és más balkáni városokban tevékenykedő kereskedelmi ügynökökként kezdik, hogy aztán végül Bécsben telepedjenek le, a 18. század utolsó negyedében rohamosan növekszik. Közülük a leggazdagabbak össztőkéjét „1763-ban kétmillió forintra becsülték, amely összeg felért Ausztria makedóniai és thesszáliai importjának nevezett évi értékével, és egynyolcadát tette ki a vezető helyi (vagy osztrák állampolgárságot kapott) kereskedők össztőkéjének." A Sina család vándorlásának köztes állomásait nem ismerjük pontosan. Bizonyára az ilyen esetekben szokásos városok jöhetnek szóba: Bitola, Veles, Nis, feltehetőleg Szarajevó és Budapest. Eszerint az idősebbik Simonnak (1753-1822), idősebb Sina György fiának ezen állomások egyikén kellett megszületnie. Idősebb Sina Simon, aki akkor már házasságban élt Irini Tirkával, és kereskedelemmel foglalkozott, családja megmentése végett először Nisbe települt át. Itt született 1783. november 20-án Sina György is. Ε városban viszont szerencsétlenségből is bőven kijutott neki: elveszítette szerelmetes, erényes s fájdalmasan zsenge korú hitvesét, Irinit, és a hazájában korábban őt ért katasztrófák miatt talán anyagi helyzete sem volt éppenséggel rózsás. Ezt azért gondoljuk, mert szeretett fiát, Györgyöt kisgyermek korában, de talán már csecsemőként elküldte Serresbe halott felesége nővéréhez, Maria Vretta Tsachanihoz, ő maga pedig ekkor Bitolába költözött. 10 Doktori disszertáció, Αθήνα, Εθνικό και Καποδιστριακό Παν/μιο Αθηνών, Φιλοσοφική Σχολή, τμήμα Ιστορίας και Αρχαιολογίας, 2002. ιι Traian Stoianovich, Lm., 323. old.
