Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

VASSO SEIRINIDOU: Görög diaszpóra a Habsburg Monarchiában (17-19. század)

Ε törekvések a vlach nyelvi öntudat kifejezésére, a magyar nyelv használata, azoknak a kulturális sémáknak az elsajátítása, amelyek a befogadó állam felsőbb társadalmi rétegeit jellemezték, görög könyvek megjelentetése és görög iskolák alapítása egészen a 19. század közepéig egymással párhuzamosan jelentkező mozzanatai voltak a magyarországi görög diaszpóra életének, anélkül azonban, hogy szükségszerű vetélkedés alakult volna ki az egyes jelenségek között. Tíz esztendővel azután, hogy vizsgálni kezdtem a Habsburg császárságban élő görög diaszpóra kérdését, úgy vélem, hogy az a bizonyos technikai akadály, amely a fent közölt problematika megfogalmazására ösztönzött, nem csupán technikai természetű. A nehézségek, amelyekkel a magyarországi görög diaszpóra tötténctének kutatói szembetalálják magukat, nem annyira a nyelvismeret hiányának, mint inkább annak a ténynek tudhatók be, hogy rendkívül nehéz a diaszpóra lényegét az etnikai és a kizárólagosságot sugalló kategóriáktól elszakítva megérteni, amelyek egyébiránt történeti kultúránk jelentős részét szükségszerűen alakítják. Ha nem vetkőzzük le abbéli szokásunkat, hogy az identitást mindig valamihez képest kialakított ellentétpárok rendszerében vizsgáljuk, a magyar levéltárak anyagát eredménytelenül forgathatjuk csupán. Mindazonáltal éppen ez a sokszínűség, amely a magyarországi görög diaszpóra életének helyszíneiben és „mikéntjeiben" tapasztalható, teszi annak kutatását igazi kihívássá a történész számára. (P. Zsupán Edina fordítása)