Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

FOTINI ASIMAKOPOULOU: Sina György, a „hódító balkáni orthodox kereskedő"

zck. Ezt a típust képviselik a Geymüllerek, Steincrek és Eriesek. Az 1820-as és 1830-as években a hitelezési és tőzsdei tevékenység önállósul, leválik a tiszta kereskedelemről. Ennek következtében a tőzsdetőke négy magánbankház, a Rothschild-, a Stametz-, az Arnstein-Eskeles- és a Sina18 bankház kezében koncentrálódik. Idősebb Sina Simon már 1816-tól részt vett (49 más részvényessel együtt) a Nationalbank, az osztrák nemzeti bank felállításában, amely egyben Bécs első kereskedelmi bankja volr. 1825-ben György - első ízben - a tíz igazgató-részvényes egyike, 1836-ban a család három tagját, Györgyöt, Jánost és Simont az igazgatótanács tagjai közé választják, majd 1849-ben György foglalja el az alelnöki pozíciót. 1811. március 9-én Sina György - kérvény benyújtása után - töröltetik az ottomán állampolgárok jegyzékéből, és megkapja az osztrák állampolgárságot, ami lehetővé teszi, hogy saját kereskedőházat alapítson, méghozzá az osztrák nagykereskedőkével megegyező előjogokkal. Ettől kezdve a Sina család Simon (az apa) révén az ottomán állampolgárok előjogait élvezi, fia révén pedig osztrák arculatú kereskedőházzal rendelkezik. Meg kell jegyezni azonban, hogy a kereskedelmi kapcsolarok inrézményes kereteit, valamint a bécsi görögök gazdasági tevékenységét és annak törvényi hátterét már a 18. század óta egyezmények és részleges kereskedelmi megállapodások szabályozták az ottomán és a Habsburg császárság között. A szárazföldi blokád életbe léptetése után, amellyel a britek Napóleon Európáját sújtották, a Kelet és Nyugat közti kereskedelem főként a Balkán szárazföldi útvonalain zajlik, Simon pedig az ottomán császárságból szállított gyapor és gyapjú első importőre lesz. Eközben fia, György, a moneráris bizonytalanság közepette állami árveréseken (vagy magánszemélyektől, alkalmi áron) földbirtokokat, telkeket és ingatlanokat vásárol Magyarországon és Ausztriában. A földvásárlás megnyitja az utat a felsőbb társadalmi rétegek felé. Napóleon bukása idején a Sinákat a Bécsi Kongresszus legelőkelőbb családjai közört találjuk. 1818-ban I. Ferenc császár bárói címet adományoz Sina Simonnak, és egyben jóváhagyja az ő és utódai belépését a nemesi rendbe. „György fia Sina Simont és fiait, Györgyör, aki az első feleségtől, Irinitől (született Czippe) való, és Jánost, aki a második feleségtől Katalintól (született Gira) való, továbbá minden törvényes örökösét és mindkét nembéli utódát, akik csak Isten kegyelméből törvényesen születni fognak [...] a Magyar Királyság igazi, ősi és kétségbevonhatatlan nemességének közösségébe soroljuk, közéjük felvesszük, és bejegyezzük [...]". 18 Ld. Β. Σαρηνίδου, i.m., 156. és következő oldalak.