Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

VASSO SEIRINIDOU: Görög diaszpóra a Habsburg Monarchiában (17-19. század)

készleteinek legnagyobb raktározójává vált. Mindazonáltal a kereskedelem fővárosi sikere éppen annak a „hátországnak" a meglétével állt kapcsolatban, amelyet a kompániák tagjai, a független kereskedők, sőt a magyarországi és erdélyi vándorárusok alkottak. Míg a hátországban megtelepedett ortodox kereskedők között kétségbevonhatatlanul az epírusziak és a makedóniaiak voltak túlsúlyban, addig Bécsben egy más eredetű bevándorlóhálózat követelt részt a két császárság között zajló nagykereskedelemből: egyfelől a thesszáliaiak, akik körülbelül fél évszázadig, 1775-től 1820-ig vezető szerepet játszottak a thesszáliai vörös pamutfonal-kereskedelemben (melyet korábban az epírusziak tartottak ellenőrzésük alatt"), másfelől pedig a khíosziak, akik a 19. század elején húzódtak föl Triesztből, hogy kirendeltségeket nyissanak Bécsben, felismervén az osztrák főváros kedvező helyzetét a Habsburg birodalomba importált árucikkek újraeloszta terén.

12 Az új kereskedőhálózatokkal való konkurálás, de talán az ottomán kiviteli kereskedelem tiszavirág jellegének átérzése is szerepelhettek azok között az okok között, amelyek arra ösztönözhették Bécs Epíruszból és Makedóniából jött kereskedőit, hogy más jellegű vállalkozásokba fogjanak. Ismét elkezdtek együttműködni a magyarországi és erdélyi diaszpórával, ezúttal azonban nem a balkáni nyersanyagok Közép-Európa fogyasztói központjaiba való szállítása céljából, hanem azért, hogy kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyeket a Magyarország által elfoglalt helyzet kínált a Habsburg császárság belgazdaságának területi alapon kialakított munkamegosztásában. Jellemző, hogy az epíruszi és makedóniai kereskedők már a 18. század vége előtt tömegesen pályáztak a Habsburg állampolgárság megszerzésére, ami által elestek ugyan a keleti nyersanyagok behozatalára kiszabott kedvezményes vámtól, cserébe viszont élvezhették a császárság belkereskedelmében való részvétel lehetőségét. Az a tény, hogy az „ottomán görögök" és a „Habsburg görögök" Bécsben külön közösségeket alkottak, az intéz11 A thesszáliai pamutfonal-kereskedelemhez Bécsben ld.: M. Stamatoyannopoulos, Société rurale etindustrie textilé: le cas d'Ayia en Thessalie ottomane (1780-1810), thése de doctorat de 3éme cyele, École des Hautes Études en Sciences Sociales, Paris, 1984; valamint O. Κατσιαρδή-Hering, Τεχνίτες και τεχνικές βαφής νημάτων. Από τη Θεσσαλία στην Κεντρική Ευρώπη (J8'

K - αρχές 19

Κ αα'ονα). Επίμετρο: Η Αμπελακιώτικη Συντροφιά (1805), Αθήνα, 2003. 12 Α khíOSZiak Vállalkozásairól Bécsben lásd Β. Σειρηνίδου, Έλληνες στη Βιέννη, 1780-1850, doktori értekezés, Athéni Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Athén, 2002, 177-179. old.