Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)
VASSO SEIRINIDOU: Görög diaszpóra a Habsburg Monarchiában (17-19. század)
A bevándorlók fokozatosan beépültek a helyi gazdasági élet egyes szektoraiba, gyakorta kivíva ezzel a hatóságok és a helyi kereskedők nemtetszését. Szeben és Brassó görög kompániáinak kereskedői hiteleket folyósítottak a helyi lakosságnak, esetenként a fejedelmi udvar tagjainak, s vállalták a fejedelmi bányák működtetését. Északkelet-Magyarország kompániáinak tagjai kezükbe vették a helyi bor exportját Lengyelország és más piacok felé. A kecskeméti kompánia, a legnagyobb és a leggazdagabb a magyarországi görög kereskedőtársaságok között, úgy tett szert tőkére, hogy tagjai bekapcsolódtak az alföldi állatkereskedelembe. 6 Mindazonáltal az ortodox kereskedő legjellegzetesebb típusa Magyarországon, még a 18. század első felében is a kiskereskedő. A „görög" volt a szatócs, egy vallási kisebbség tagja, aki vásárlói, a helyi lakosok között mozgott. A helyi kereskedők többnyire ellenséges pillantásokkal méregették, a földbirtokosok viszont szívesen látták, hiszen olyan árucikkekkel elégítette ki fogyasztói igényeiket, amelyek egyébként nem voltak fellelhetők a magyar piacon. A hatóságok azonban „veszélyes idegennek" tartották. A Habsburgok merkantilista gazdasági tanácsadói már a 18. század elején aggodalommal figyelték, hogy idegen alattvalók vesznek részt a császárság belkereskedelmében. 1774-ről azok a török alattvalók, akik Magyarországon vagy Erdélyben (irt 1777-től) kívántak letelepedni és kereskedni, kötelezve voltak arra, hogy családjukat és ingóságaikat is átköltöztessék, hűségesküt tegyenek, és Habsburg alattvalókká váljanak. 7 Egy olyan folyamat eredménye ez, amely szorosan összefügg annak a görög kereskedelmi diaszpórának a 18. század közepétől kibontakozó fejlődésével KeletKözép-Európában, amelynek fő tevékenysége az ottomán és a Habsburg császárság közötti nagykereskedelem volt. Ez a diaszpóra jelentős hányadában az előzőből alakult ki, de mégsem szabad pusztán egy újabb fejlődési fázisnak tekinteni. Ε kibontakozás a 18. század második felében olyan folyamatokkal állt összefüggésben, amelyek túllépték a vándorkereskedelem európai hálózatának határait, és az ottomán, a Habsburg, valamint az összeurópai gazdaság nagyobb ívű, meghatározóbb tendenciáit érintették. Az ottomán nagykereskedői diaszG Lásd azokat a kompániákat, amelyeket Bur mutat be: „Handelsgesellschaften...", lásd iont. 7 Az 1774. évi, Magyarországon kereskedő személyekkel kapcsolatos rendelet német szövegét ld.: Sammlung aller Κ. K. Verordnungen und Gesetze vom Jahre 1740 bis 1780, die unter der Regierung des Kaisers Josephs des II, theils noch ganz bestehen, theils zum Theile abgeándert sind [...], Bécs 1787, VII. kötet, 138-143. old. Az erdélyi kompániáknak szóló előjogrendelet latin szövegét és annak görög fordítását ld.: Τσούρκα-ΠαπαστάΟη, Σιμπίου, 394-405. old.
