Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

AMELIE LANIER: Az osztrák kereskedelempolitika és a görögök

tipikusan törökországinak számító árukkal kereskedtek, hanem mindennel a világon, amire kereslet mutatkozott. A Szepességben lenvásznat vásároltak fel, a Balkánról marhát hoztak magukkal, de terménykereskedéssel is foglalkoztak. Egy későbbi időszakban, a francia háborúk idején, a legfontosabb kereskedelmi cikkük a makedón pamut volt (ebből származott a Sinák vagyona is a 18. században). A görögök magukkal hozták saját hitelrendszerüket, amely különbözött az itteni szokásoktól, és amely előnyösnek bizonyult számukra a Monarchia kereskedőivel szemben. Magasabb kamatra hiteleztek, rövid lejáratra, váltóik viszont hosszabb lejáratúak voltak, mint ahogyan az Ausztriában szokásos volt. Az osztrák hatóságok nem győztek panaszkodni, hogy a görögök tönkreteszik a hiteléletet. Ez persze szamárság: elsősorban azért, mert nem nagyon volt mit tönkretenni. Ausztriában és Magyarországon a váltó tulajdonképpen sohasem tudott fizetési eszközként működni, „holt papírként" nyugodott a fiókok mélyén (vagyis jószerivel egyfajta adóslevélnek volt tekinthető). A görögök váltói viszont kézről kézre jártak és pénzhelyettesítő eszközként egészen biztosan nagyon fontos szerepet töltöttek be a hosszú karavánutakon. A bécsi Ηojlrimmerarchív aktáiban nagyon sokszor annak leljük nyomát, hogy „rendetlenséggel" vádolják a „török alattvalókat", azzal, hogy fölborítják a rendet. Scháfer László - éppen ellenkezőleg - azt állítja, hogy a görögök tulajdonképpen bevezették a váltó használatát Magyarországon, Füves Ödön szerint pedig nekik köszönhetők a könyvelés és a pénzkezelés rendezett formái. A görögök először házalók és vándorkereskedők voltak, akik állandóan úton voltak. Később a lassacskán kifejlődő heti vagy havi piacokon jelentek meg, lerakatokat állítottak a nagyobb városokban, családon, rokonságon belül hoztak létre üzleti társulásokat, egyik felvette az osztrák állampolgárságot, a másik maradt török alattvaló, hol az egyik kiváltságait használták ki, hol a másikét, és minden áruval kereskedtek, amit el lehetett adni. Amikor Georg Sina lett a Monarchia leggazdagabb embere, Magyarország legnagyobb földbirtokosa, az osztrák kormány hitelezője, ő ez alól olyan kivételnek bizonyult, amely megerősíti a szabályt. Akkorra már a görög kereskedők sikerének bealkonyult! Ennek sok oka volt. A világkonjunktúra megváltozott, a pamutot 1815 után a tengeren túlról hozták be, jobb minőségű is volt, mint a makedón. Miután a török katonaság 1770 körül