Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

KÖVÉR GYÖRGY: Rothschild - Sina - Wodianer

Mind a bécsi, mind a berlini váltóelfogadványok azonban csak előleget jelentettek az állósított (fundált) kölcsönhöz, amely - két részletben, 1873-1874-ben - a 153 milliós, 6 százalékos magyar kincstári utalványok néven vonult be a magyar állampénzügyek történetébe. Λ kortársak a kölcsön-üzletről már születése előtt annyi rosszat mondtak és írtak össze, hogy azt talán még felhánytorgatni is kár lenne. Nevezték azt „elveszett csata után egy végtelenül súlyos békekötésnek" (a konzervatív vezérszónok, Sennyey Pál), olyan kölcsönnek, amely „a keleti államok színvonalára helyezi Magyarországot" (Horn Ede, a balközép pártból), vagy pedig „az ország hitelét kompromittáló, jövőjét veszélyeztető kölcsönnek" (a szélsőbalról Simonyi Ernő) A pénzügyminiszter még elfogadtatta az állami jövedelmeket fedezetül kívánó, súlyos feltételekkel kapott kölcsönt (1873: XXXIII. te), de azután le kellett mondania. Az eredeti konzorciumi javaslathoz képest (amely 50 százalékban monarchiabeli, 50 százalékban németországi bankok részesedését tartalmazta) végül sikerült elérni, hogy a londoni Ν. M. Rothschild & Sons is belépjen 20 százalékkal a konzorciumba. Témánk szempontjából azonban most számunkra mindössze annyi érdekes, hogy a bécsi magánbankárok közül ez a kölcsön volt az első és egyben az utolsó is, amelyben a címben szereplő hármas, a Rothschild-Sina-Wodianer bankházak együtt szerepeltek egy nagy magyar állami tranzakcióban. A bécsi magánbankárok részesedése láthatóan egyenként már nem tudott lépést tartani a nagy credit mobilier típusú intézetekkel (CA, DG). Együttes súlyuk azonban mégis tekintélyes. Részvételük a konzorciumban távoltól sem volt azonos jellegű. Míg S. M. Rothschild és M. Wodiancr a kötvénykibocsátáskor aláíró helyként és a szelvénybeváltáskor kifizetőhelyként is működött, Sina S. G. cége ezekben a folyó ügyletekben nem vett részt. Tehát miközben 1873 nyarán Wodianerrel azonos mértékben játszott szerepet a nagybani elfogadványi üzletben, az ügyfelekkel bajlódó bankári műveleteket elhárította magától. Az is figyelemre méltó, hogy Sina és Wodiancr együttesen pontosan akkora mértékben részesednek a kincstári utalványokból, mint a bécsi S. M. Rothschild ház, miközben a megelőző váltóelfogadványokban még nagyobb terhet vállaltak. Ezzel függhetett össze, hogy az 1875 végén, a 6 százalékos kincstári utalványok cseréjére tervezett 6 százalékos aranyjáradék-kötvény ajánlatában Sina S. G. cége már nem vett részt. Kiszorulása a konzorciumból tehát nem a cégfőnök halálának következménye volt, hanem visszavonulásának megvannak a magyar államkölcsön-üzletben az előzményei. 17 Az 1872. szeptember 1-jére hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőházi Napló, VIII. (1873. november 25.).