Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

KÖVÉR GYÖRGY: Rothschild - Sina - Wodianer

Rothschild — Sina — Wodianer Bécsi bankárok az ún. magyar konzorciumban 1867 után KÖVÉR GYÖRGY Van-e a tőkének nacionáléja? Erre a kérdésre keresve a választ, első megközelítésben, általánosságban úgy találjuk, hogy a hitelező országok tőkéinek minden bizonnyal van: ebben az értelemben hallunk ugyanis a tőkeexportőrök esetében brit, francia, német stb. tőkekivitelről. Az adós országoknál már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Némi iróniával azt mondhatnánk, hogy a tőkeimportőrök között inkább a tőkehiánynak (a tőketartozásnak) van nemzeti konnotációja. Maradva a 19. századi történelmi példatárnál, ebben a jelentésben hallhatunk beszélni orosz, magyar, szerb vagy éppen görög adósságról. Ha azonban a tőkeáramlás formáit közelebbről megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nagyobb befektetések piacán (államkölcsöniizlet, infrastrukturális beruházások, kereskedelmi és ipari vállalkozások stb.) a hitelnyújtást nemzetközi konzorciumok bonyolítják le, amelyek különböző nemzetközi tőkepiaci centrumokat fognak át. A hiteltartozások esetében csak az államilag felvett kölcsönök (államadósság, állami kézben lévő közlekedési és iparvállalatok) öltenek „nemzetállami" alakot, a privát (és a direkt) hitelek közvetlen összeköttetést létesítenek a nemzetközi aktorok és a honi váüakozók között, s ebben az összefüggésben a nemzet csak