Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

KERÉNYI B. ESZTER: A magyar kultúra görög mecénása

őriznek a gödöllői királypavilonból: három az eredeti barokk kori sorozatból való, kilenc az eredeti alapján az 1857-es felújításkor készült másolat, kettő pedig olyan, Mária Terézia utáni uralkodó képmása, amelyet előképek felhasználásával 1857-ben festetett meg Sina.

32 Ez a momentum azért is fontos, mert kifejezi a családnak azt a szándékát, hogy Magyarországon megtelepedve gyökeret ereszthessen itt. Nem rajtuk múlt, hogy a környék nemesei nem fogadták be a családot. Báró Sina szívesen támogatott szegényt, elesettet, kevés pénzből élő tehetséges művészt, de sosem megfontolás nélkül. Ezt jól példázza a következő adoma is: „(Báró Sináról egy adoma kering a párisi lapokban.) Báró Sina egy tehetséges fiatal festőt már régibb időtől ismervén, felszólitá, hogy írjon valamit albumába. Λ fiatal festő ezt jegyezte oda: »Kölcsönözzön nekem 100 ezer frankot, Sina úr, és felejtsen el örökre.« Mire Sina igy felelt: »On sokkal szeretetreméltóbb, hogysem érdemes volna elfelejteni, - és sokkal tehetségesebb, hogysem vétek ne volna ön* 331> nek a henyélésre alkalmat nyújtani.« Nehéz lenne összeszámolni, hogy pontosan mennyi támogatást köszönhet a magyar kultúra és gazdaság a báró jótékonyságának. Tóth Lőrinc számításai szerint 1856 májusától, amikor is átvette apja örökségét, 1876 márciusáig Ausztria és Magyarország területén adományai 550 000 forintot tettek ki, nem számítva természetesen a görögországi támogatásokat (az egyetem épületének, a csillagvizsgáló működésének és a Görög Akadémia épületének finanszírozását). Elmondhatjuk tehát, hogy a nagy vagyont öröklő fiú nem tékozolta el hiábavalóságokra a családi örökséget, hanem a korszak legnagyobb mecénásaként írta be magát hazánk történelmébe. 32 Galavics Géza: Rekonstrukciós tanulmány a gödöllői kastélypark királypavilonjának belső díszítéséhez. 1995-1999. Gödöllői Városi Múzeum, A 2001. 88.1-2. 33 Vasáfnapi Újság, 1860. szeptember 30, 484. old.