Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

BÁCSKAI VERA: A görök kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában

vándorok textilkereskedő, illetve (az utóbbiak) egy papírkereskedő leszármazottai, tebát Pesten a második generáció képviselői. Maguk is először a kiskereskedelemnek ezt az ágát gyakorolták, a francia háborúk idején sokszorozták meg tőkéjüket, s ekkor szerezték meg nagy értékű bel- és lipótvárosi búzáikat és egyéb ingatlanaikat. Λ nemesi birtokot és címet is a francia báborúk idején tett szolgálataik - katonaállítás, nagyobb összegű kamatmentes kölcsönök - elismeréseként kapták. Kereskedelmi tevékenységüket a nemesítés után is tovább folytatták, sőt, éppen ezt követően tértek át a nagykereskedésre. Az apja halála után két évvel, 1822-ben nemesített Takátsy György 1826-ban folyamodott nagykereskedői jogért. Két évvel később török árukat forgalmazó cégében öt segédet foglalkoztatott. Öt háza volt, számos mezőgazdasági ingatlana, és egyedül házbérből eredő jövedelme évi 5800 forintra rúgott. Hasonlóképpen - a század közepéig - működtették papír nagykereskedésüket az 1825-ben nemesített Vrányi testvérek, Argir és Konstantin is, akik többek között a megyei és kormányhivatalokat lárták el papíráruval. Őket nem jellemezte a tőke ingatlanokba fektetése: egyetlen házuk volt, amelyet a fivérek közösen laktak, a fennmaradó lakások kiadása így is évi 3900 forint házbérjövedelmet biztosított számukra. Derra Naum vászonkereskedő 1820-ban nyert nemesi rangot, és ugyanez évben kapta meg a nagykereskedési jogot is. 1828-ban két segédet foglalkoztatott, három pesti és három budai háza csaknem ötezer forintot jövedelmezett évente, emellett mindkét városban terjedelmes szántó-, rét- és szőlőbirtokokkal rendelkezett. Az 1830-as évek végén Takátsy György és Vrányi Argir már terménykereskedelmet is folytatott, az utóbbi az 1840-es években pedig már kizárólag váltóügyletekkel foglalkozott. Mindketten vagyonos görög polgárcsaládok lányaival kötöttek házasságot, és megmaradtak a Polgári Kereskedelmi Testület kötelékében, de ugyanakkor a Pesti Kereskedelmi Bank alapító tagjai közé tartoztak. Közéleti tevékenységük - mindketten választott polgárok voltak - a városi ügyekre korlátozódott. A kereskedelmi tevékenységet azonban csak a nemességszerző generáció folytatta. Az ő (a negyvenes években bekövetkezett) haláluk után az utódok felhagytak vele, vagy csak rövid ideig és kevés sikerrel folytatták, mint például az egyik Derra lánnyal összeházasodott Vrányi György. A harmadik generáció tagjai főként pesti ingatlanaik házbérjövedelméből éltek, nem túl sok hasznot bajtó nemesi birtokaikat nem növelték újakkal. A városi ingatlanvagyon megsokszorozásában a Vrányiak jeleskedtek leginkább: György az 1850-es években öt újabb ingatlant vásárolt kétszázezer forintot meghaladó értékben, fivére, Sándor pedig egyetlen évben hármat hatvanezer forintért.