Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

BÁCSKAI VERA: A görök kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában

városokban e kereskedőket nemcsak a lakosság, de a városi tanács sem nevezte - egyébként ismert - eredeti vezetéknevükön, hanem egyszerűen Görög Tamásnak, Péternek, stb. titulálták őket. Pesten a görögkeleti vallású kereskedők száma már a 18. század első évtizedében meghaladta a magyarokét és németekét. Nagyarányú bevándorlásuk azonban az 1718. évi pozsareváci békeszerződés, illetve az azt követő kereskedelmi szerződés után indult meg. Ε szetződés ugyanis kimondta, hogy mind az osztrák, mind a török birodalom kereskedői áruikért csak egy vámnál tartoznak 3 százalék vámot fizetni. Ez a görög kereskedőknek igen nagy előnyt biztosított, mivel árujukat jóval olcsóbban tudták értékesíteni, mint a portékákat a külföldi kereskedőktől vagy óbudai zsidók közvetítésével beszerző magyar és német kereskedők. Λ görögök jelentős része tranzitkereskedelmet folytatott: balkáni árukat, magyarországi terményeket szállítottak Bécs felé, visszaútjukon pedig a nyugati iparcikkeket hozták. Ε kereskedelem lebonyolítása szempontjából a pesti telephely, a város központi geográfiai helyzete és jó közlekedési adottságai miatt is, ideális volt: ezért nemcsak új betelepülők nyitottak itt boltot, hanem más magyarországi városok görög kompániáinak tagjai közül is sokan költöztek Pestre. Az 1735-ben összeírt 47 kereskedőnek több mint a fele került ki közülük, s ezek árukészletének értéke messze meghaladta a magsarokét és a németekét. Számuk a század folyamán állandóan szaporodott: az 1760-as években elérte a százat, a hetvenes években már jócskán meghaladta a kétszázat. Ekkor a pesti kereskedőknek mintegy 70 százaléka közülük került ki, és a helyiek szívós ellenállása dacára - számosan vétették föl magukat a kereskedelmi testületbe, mely tagságának kétharmada 1780-ban már közülük került ki. A görög kereskedők tevékenységét mind a rivális német és magyar kereskedők, mind a bécsi udvar igyekezett korlátozni. A katolikus kereskedők azt követelték, hogy - olcsóbb áraik miatt - tiltsák el őket a vásárokon kívüli kiskereskedelemtől. A kormányszervek pedig nem akarták, hogy Pesten egy Béccsel rivalizáló kereskedelmi központ alakuljon ki, ezért szorgalmazták állandó letelepedésüket, ami elvágta volna balkáni kereskedelmi kapcsolataikat. Az udvarnak a görög kereskedőkhöz való viszonya a balkáni politikától, a Török Birodalommal kialakított viszonytól függően is ingadozott. Több ízben a város elhagyására kötelezték őket, a század első felében gyakorta záratták be boltjaikat tiltott kiskereskedelmi tevékenység ürügyén. Valamelyes támogatást csak a városi tanács részéről élveztek, amely a lakosság olcsó árukkal való ellátását tartotta szem előtt. Hogy e kedvezőtlen körülmények ellenére tevékenységük fölöttébb sikeres volt, azt nemcsak vámkedvezményüknek, hanem elsősorban hagyo-