Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - ZÁBRÁK DÉNES evangélikus lelkész beszéde a soproni evangélikus templomban tartott gyászünnepélyen - Részletek (1898. szeptember 21.)

immár az egymás után következő évek - öröm vagy romlás vár e azokban re­ánk? hiába kérdi szorongó szivünk. De te tudsz és látsz mindeneket Atyánk! Előtted nyitott könyvként áll a mult, jelen és jövő. Azért még a legmélyebb gyász 's a legkínzóbb fájdalom napjaiban is téged keres könyező szemünk 's kesergő szivünk; mert egye­dül te vagy a szeretetnek, a könyötületnek 's minden áldásoknak kiapadha­tatlan kútfeje. Erezzük sujtoló karodat, meghajtjuk előtted tétdeinket, de egyszer­smind összetett kezeinket is tehozzád emeljük. Te ki megsebeztél, meg is gyógyithatsz. Tekints alá gyászba borult népedre, hallgasd meg a mi esedésünket, ne vond meg tőlünk oltalmazó karjaidat. Annak a szenvedések mártyrkoszoruja alatt már itt alant megdicsőült drága halottnak adj csendes pihenést ott a néma sirban, hogy meglelje azt a megnyugvást, melyet itt évek óta már hiába keresett; földi porsátorától megvált halhatatlan lelkét pedig bocsásd be a te választottaid és szenteid seregébe 's koronázd örök üdvösséggel ott fenn, a hol nem lesz többé fájda­lom, búbánat, gond, aggodalom 's nem uralkodik halál. Erőnek és vigasztalásnak Istene. Hitünknek és benned vetett törhetet­len bizodalmunknak karjain visszük elődbe és áldó, védő oltalmadba ajánl­juk a mi porig alázott jó királyunkat, a ki annyi kegyetlen megptobáltatás és tapasztalatok után ime szivének jobb felét, imádott hitvesét, trónjának ékessségét, hűséges élettársát, nehéz óráinak vigaszát, támaszát, rögös ván­dorutjának ragyogó napját, éltető világát sirba temetni kénytelen; óh ne hagyd el őt a legnagyobb fájdalom közepette sem; szenteld meg gyászát 's add, hogy népeinek hódoló tisztelete, meleg részvéte 's rajongó ragaszkodá­sa, melylyel azok kicsinytől fogva nagyig, rang és valláskülönbség nélkül bá­natában osztozkodnak, enyhítő balzsamul szolgáljon mélyen megsebzett, összetört nemes szivének. Aid meg őt a kormány pálezája alatt álló népek üdvére hosszú élettel, testi és lelki erővel, szerencsés országlással, hogy az ő igazságszeretetét, atyai bölcs gondoskodását, szelid jó szivének áldó melegét még soká élvez­hessük. Tartsd meg, vigasztald meg, erősítsd őt, Atyánk, mert vele, hogy az ő zokogásába a mi forró könyeink is bele vegyülnek 's talán enyhül a jajszó ajkain 's csendes megnyugvás költözik vérző szivébe. Aldd meg az egész ki­rályi családot és oltalmazd meg további nehéz megpróbáltatásoktól! Alid meg a mi édes magyar hazánkat. Irtsd ki a te népednek kebeléből a veszedelmes tévelygést, a társadalmi rend felforgatására irányuló istente­len törekvéseket, irtsd ki közülünk a pártviszálynak, egyenetlenségnek 's egymás iránti türelmetlenségnek átkos gyomait; teremts bennünk tiszta szivet, uj lelket, benned vetett hitet 's gyermeki bizodalmat, mert csak a te

Next

/
Oldalképek
Tartalom