Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

NEKROLÓGOK - LENGYEL LAURA: Az első asszony

vagy lelki hiba sem. - Es most az asszonyok néma gyásza még megdöbben­tőbb, mint a férfiak irásai. Köny van a szemükben, sápadt az arcuk: meghalt a legszuverénebb asszony, meghalt a királyné!... Nők értik legjobban, ki volt ez az asszony, kit ők fenntartás, irigység, bí­rálat nélkül ismertekel elsőnek maguk fölött. Nem királynői méltóságánál fogva, mert az asszonyok kritikája fölhat a trónusig is és ha halálra ítélnék is őket felségséttésétt, még sem ismernék cl, hogy a koronázott asszony szebb, vagy különb mint ők, ha nem volna az. Az asszony első sorban asszony, azután alattvaló. Es ime, a mint betette lábát a bajor hercegnő Szent István birodalmába, a mint megmutatta magát, nem koronájában, csak fölséges szépségében, a nők fentartás nélkül fogadták el azonnal asszo­nyuknak, elsőnek, tökéletesnek és ez sokkal nagyobb dolog, mint a férfiak hódolata. Az asszonyok sápadtak, összeborzonganak, mintha mindegyik szívét érintette volna a gyilkos tőr. A férfiak gyászos cikkeket írnak, mely kiemel­kedik a hétköznapi prózából és szinte hallani lehet a vergődő, lázas lükteté­sét, az asszonyok olvassák a cikket, de csak a maguk gyászát siratják: meg­halt az első asszony, meghalt a tökéletes nő!... Mintha nem is gondolnának arra, hogy ez az asszony királyi koronát viselt és egy nemzetet borított gyászba halálával. Ez mind csak véletlenség. Az ő felségének semmi köze nem volt a koronához, személyében rejlett királysá­ga és véletlen, hogy annak külső szimbólumát, az arany koronát is rátették gyönyörű fej érc. A férfiak imádattal borultak le a királynő előtt, az asszonyok némán, hall­gatagon hajtottak tétdet az asszony előtt, szemüket nem varázsolta el a kül­ső fény, térdük éppen ugy meghajlik, ha egyszerű polgárházban találkoznak a női ideállal, így csak külsőleg volt impozánsabb imádatuk. De tárgya csak az első asszony volt, kiben az örök női ideált, önmaguk megtökéletesedett alakját bálványozták rajongó szeretettel, feltétlen bámulattal és mindnyá­junkat megraboltak azzal a tőrdöféssel, mindnyájunkat, kiket ő tanított meg hinni az abszolult szépben és a tökéletes jóban. Mert tetszett az Úristennek, hogy elküldje egyszer a földre a legnagyobb csodát: a tökéletes asszonyt. Es tetszett az ő hatalmának, hogy minden csa­pást végigpróbálja a legtökéletesebb teremtésen. A kiváló emberek Golgo­tája nem mese. Mióta a legnemesebb ember fölvette az ő keresztjét, a kivá­lasztott lelkeknek mindig végig kell menni ezen a rettenetes uton. Az ő utja volt a legnehezebb, mert ő első volt a kiválók között. Férfiak ír­ják tovább a fekete betűket a királynéról, melyekbe szívük egész gyásza, ke­serűsége bele van öntve, a nők siratják az első asszonyt, véghetetlen fájda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom