Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)
NEKROLÓGOK - BRÓDY SÁNDOR: A királyné utolsó arczképe
amig szemei egyszerre gyengén mosolyogni kezdettek: kedves magyarjainak öröme, a májusi napból és a tekintetekből kisugárzó meleg, mintha felüdítette volna, nézi a színekben szikrázó, mégis lágy és esendes képet maga előtt, néz, lát, mintha, most ébredt volna föl, élvezi és köszönti a földi élet gyönyörét. S egy kissé szűkebbre fogva jobbjában a legyezőt, balra tekintett, ahol jó ismerősöket látott a magyar urak között, mosolyog vele szemben diszkrét színekben virító hölgytribünre... Egy pillanat: most érzi, hogy olyan mint régen. És elveszi areza elől a legyezőt egy pillanatra. Most lehet látni jól, siessenek, tizenöt év előtti fejét látják most, talán csak egy perezre, talán soha többé. Oh mily kedves, mily naiv és poétikus. A tekintetében egy vers van a tavaszhoz, az ajkai körül játszi bölcsesség: nagy gyerekek ezek a magyarok, de kedvesek, nagy vonásokkal teli, olyanokkal, amilyeneket én imádok...Jó asszonynak lenni fölöttük, bátorság és büszkeség velük menni, ha ők gardírozzák! A király bevégezte beszédét. Zúgtak a harangok. A királyné néhány szót szólt, csókra nyújtotta kezét a herczegnőknek és a két fehér paripa elvágtatott vele. Utána zúgott az éljen és megint megindultak az iromba felhők és mentek nyugat felé; még csak dél volt és elborították a firmamentumot. A felhő elmúlt a vasárnapi Te-Dcumra. A nap szikrái még külön is földíszítették a herczegnők magyar ruháit. Közöttük, fölöttük elegáns, fekete ruhás urnő, leeresztett fátyola mögül mervén néz maga elő és magában imádkozik az Istenhez, aki a legnagyobb földi szépséget adta neki, de ő szent felségének ugy tetszett, hogy ezt elfátyolozza: a legnagyobb anyai büszkeségre adott neki okot és a királyfi anyjává tette, de a királyfit tőle elvette.. . Mctész ivű szemöldöke - fátyol alatt - megrezdül, de már nem sír a királyné. ...Mi siratjuk, megdöbbenve és kétségbeesve kérdezvén a sorsot: amely nyomorult módra csapott reá, nem ugy mint az isteni végezés, hanem mint egy őtült! 35 36 Magyar Hírlap 1898. szeptember 11.5-6. old.
