Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

NEKROLÓGOK - BRÓDY SÁNDOR: A királyné utolsó arczképe

BRÓDY SÁNDOR A királyné utolsó arczképe Nincsen arczképe. Amikor az ifjúság elbúcsúzott tőle, hiába rejtegette előle a fésülő komorna az első fehér hajszálakat és mindhiába mondta: szerencsehaj ez, fölséges asszony! Meglátta, észtevette és nem akarta, hogy arczát a világ lássa többé: a világ és népei, akik szerelmesek voltak bele mind. Több mint tiz esztendeje nem állott festő vagy fotográfus elé, a régi képei járják még most is, az ő igazi lényének földi kifejezése maradjon meg mindörökre! Imádásra méltó hiúság ez, aminthogy az emberi hiúság nagy és szép tulajdonság, akármit is mondjon is a régi erkölcstan. Kell a szépségnek, a legfontosabb alkotórésze a kiválóságnak, az ambiczió felerészben ez; hiúság nélkül olyan az egész emberiség, mint egy roppant kereskedőház. Udv a királynénak, aki ez isteni tulajdonságot ime udvarképessé tette, nem volt asszony, aki oly szuverén - nem, mert uralkodóné — mint amilyen ő, aki oly bátor, közvetetlen és őszinte lett volna. Szívből bókoltunk és nem kötelességből hódoltunk neki és nem járt eszünkben nemzeti hála, amikor rajongással fordultunk feléje, amikor rajongással közöttünk megjelent. Gyászban, bánatosan, halványan, egy uj arez... A millenáris ünnepen volt. Hogy oly régen nem láttuk közelről, hosszasabban, alakja itt Budapesten szinte misztikussá lett. És amikor a káprázatos látnivalóktól immár szédülő tömeg meglátta a fekete kalapos női fejet: megrezzent, elérzékenyedett, halkkal, de ugy éljenzett, hogy hangjából valamint a hang érzéséből az ezüst - kihallatszott az összeszorult sziveknek szava. A négy fehér ló megállt a királynéval a liget virágkörében, a királyi sátor előtt, és most minden tekintet őt kereste, kíváncsi szeretettel, energiával, az asszonyok szinte megfogták a szemeikkel. Elhalványodó Staffage és mellékes lett körülötte a ragyogó pompa, az udvar, az álomnak is merész és színpompás tavaszi kép. Így volt: mellette a legfőbb hadúr pirosban. De most nem a felség a fő, hagyjuk uri alakját és az egész tablót, amely most a sugár, feketeruhás úrnőért volt. I ólában föltűnt mögötte a menye, a kék szeme hunyorítva mosolyog, valamint az idő, amely hirtelen e pillanatban legyőzte a vihart és az