Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

NEKROLÓGOK - IGNOTUS: Magyarországi Szent Erzsébet

Ián .sohasem lesz lehetséges. A történelem is, mint az életrajzok, csak a kézzelfogható külső adatokat tudja megmarkolni, a színpadon ágáló kifestett kajdászokat látja csak s a betanult szerepeknek szavait hallja. A lelkek belseje, a dolgok igaz története ritkán kerül a krónikákba. Az ismert történelmen kivül a világnak egy titkos története is van és ez az igazi. Ismerni nem ismerjük, csak sejtjük és értjük s hirt felőle csak azoktól kapunk, akikben a sejtés és az étzés a tudásig és a biztosságig magasodik: a költőktől és a bölcsektől, s a legnagyobb költőtől és a legnagyobb bölcstől: a néptől. Mialatt az évkönyvek s a történetek verejtékes fáradsággal böngészik a magyar renaiszance kezdeteit, a költők rajongása s a nép mesemondása a meggyőződés biztosságával eleve a királyasszony személye felé fordult, s ami virággal az alakját körülültette - jó lesz most koszorúnak a ravatalára... • Árvaságban és elhagyatottságban találkoztak s ugy is találtak egymásra: ő meg a nemzet. A hatalmas ifjú császárnak, Ausztria, Magyarország, Olaszország urának és Németország kijelölt fejedelmének nem ilyen menyasszonyt kerestek a Burgban, nem ilyen egyszerű, ismeretlent, ki hajlékból valót, aki más hozományt alig hozott magával, mint az ifjúsága, szépsége és nőiessége. A szűziesség gyémántjait fiatal császárnak s magas politikát kellett volna elvennie s a kamarilla kékült-zöldült, mikor Ferencz József a szive szavára hallgatva, bajor Lies// hozta el a Burgba. Császár, aki a szive szavára hallgat - ez sehogy sem illett bele az osztrák politikába. Erezték, sejtették, megszimatolták, hogy ez a vég kezdete s az öntudatra ébredő huszonhárom éves ifjúnak ez az első önálló cselekvése már kihúzza az első követ a rendszer épületéből. A fiatal fejedelemasszonyt ehhez képest fogadták Bécsben, s ehhez képest alakult is kezdetben az élete. Az első boldogsággal együtt járt az első gond is - a szeretet és a szerelem, a hajlandóság és a hagyomány ellenséges két fél gyanánt zaklatta a császári férj szivét. De abban a magasságban, melyben az ő nemessége az ő ifjú hitvesének fönséges igénytelenségével találkozott, minden ellentét összhangba olvadt s feljutni odáig minden cselszövés elfáradt. Csak egynek nem volt ez a magasság elérhetetlen: s kitagadott panaszának, az eltiprott sóhajtásának. A fejedelemasszony, akinek már lábán volt a királyi czipellő, hamar meglátta a magyar hamupipőkét, aki gőgös testvérei közt az ő hatalmas ura házában árván húzódott meg a kitagadottság padkáján. Meglátta és vele érzett, veleérzett és megszerette, megszerette és megváltotta. Ennyi az egész-se több, se kevesebb. Ma mát mesének tetszik, de im: egy élő és virágzó erős nemzet hirdeti, hogy mégsem volt mese. Hogy és mint történt, azt sem lehet nyomon követni. De annyit mindenki látott, már az ellenségeinek elképpedése is szinte fokmutatója