Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK - FALK MIKSA: Erzsébet királynéról

eminenssé megtették volna. Még a mai napig is sajnálom, hogy nem kértem el ő felségétől e füzetek egyikét, amely ötök emlékét képezte volna ezen fejedelmi asszony bámulatos szorgalmának, pontosságának és rendszeretetének. Csak egyszer történt kivétel. Egyik napon, az óra kezdetén, mikor ő felsége rendesen a fordítási füzetet szokta elembe tenni, a királyné egy nem éppen tisztasága által kitűnő itatóspapirféle lapot adott át, melynek mindkét oldala irónnal volt tele írva. Én bámulva néztem, hogy mi ez? mire a felség, csodálkozásomat látva, megmagyarázta a dolgot. „Tegnap úgymond - egész nap mindenféle fogadtatásokkal voltam elfoglalva; este udvari hangverseny volt, a hangverseny után pedig olyan fáradtnak éreztem magamat, hogy azonnal lefeküdtem; de akkor eszembe jutott, hogy még nem készítettem el a feladatomat. Elővettem tehát az éji asztalomon fekvő kalendáriumot és a fiókból egy plajbászt, kitéptem egy üres papirlapot a kalendáriumból és az abban foglalt mesés históriáknak egyikét lefotdítottam, hogy ön, ha már kötelességemet pontosan nem teljesíthettem is, legalább jóakaratomat lássa" e tényben s ezekben a szavakban oly egyszerű, de szívhez szóló szeretetreméltóság rejlik, hogy annak hatását a gyöngéd érzelmű olvasóra csak csökkenthetném, ha bármiféle magyarázattal kisérném. E tanórák alig folytak egy-két hétig, és a szotos értelemben vett oktatási jelleg mindinkább háttérbe lépett, annak helyét pedig eg)' rendkívül kellemes és - amennyire ily körülmények között e szót használni lehet - fesztelen társalgás pótolta.

23 [...] Kezdtünk beszélni a napi eseményekről, azután ugy lassacskán átmentünk a politikára általában, s ismét egy pár lépéssel óvatosan előre haladva, ott voltunk a magyarországi ügyeknél. Itt csak annyit mondhatok, hogy még nem találkoztam nővel, aki hazánk iránt oly belső szeretettel viseltetett volna, mit ő felsége, s ki annak érdekében annyit tett volna — hanem persze, hogy tehetett is, mert hiszen császárné és királyné volt, aki ily érzelmekkel V i s e 1

1 e t e 11 i r á n y u n k b a n.

2 ' [...] Az oktatásra visszatérve, meg kell említenem, hogy az ujabbkori írók közt nevezetesen báró Eötvös József volt az, kinek művei iránt ő felsége a legnagyobb rokonszenvvel viseltetett. Talán mondanom sem kell, hogy nem a filozófiai és politikai munkák, hanem a költemények voltak azok, amelyek leginkább fölkeltették ő felsége érdekét. E költeményeket egytől-egyig elolvastuk és nevezetesen a „Végrendelet" czimű kis vers volt az, 23 Uo.: 11-12. old. 21 Uo.: 12-13. old.