Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

JOGSZABÁLYOK ÉS SZABÁLYZATOK

lehetett arra gondolni, hog)' egy másfél milliós mű intim lehessen? Hisz ekkora összegért igazán monumentális jellegű műveket lehet adni, ha csak nem akarunk barbár módon aranyat és drágaköveket pocsékolni. A közvélemény, a melynek légkörében művészeink megalkották pályaműveiket, metőn művészietlen, nyárspolgárias volt. A pályázók legnagyobb részének dicséretére legyen mondva, bog)' mégis sikerült maguktól távol tartaniuk a historizáló, élőképes, didaktikus felfogás beavatkozását. Sokan bártan nekimentek a művészet legegyenesebb útjának, tekintet nélkül a bőven szolgáltatott alapeszmékte és irodalmi vagy politikai színezetű szuggesztiókra. A tizennyolc bcétkezett pályamű közül azokat mutatjuk itt be, a melyeket a pályabiróság díjjal vagy megvétellel tüntetett ki. Ezzel egyúttal csatlakozunk ennek az illetékes és kiváló munkát végzett fórumnak felfogásához s külön is kiemeljük, hogy közzétett verdiktje a maga nemében mesteri munka. Elég e műveket futólag áttekintenünk, hogy meggyőződjünk a pályázat kiválóan arehitektonikus jellegéről. A vezérlő motívumot az építész kapta: a szobrász a maga művészetével inkább diszít, inkább kiegészít. A kitűzött összeg nagysága kényszerítő módon az építészt bízta meg a legfőbb alakítási munkával. Hatalmas archtekturát kellett teremteni, erős derekú fát, a melyet organikus, gazdag virággal diszít a szobrász keze. Semmi kétség, hogy ennél nagyobb összeget is lehet kőbe faragni, meg bronzba önteni, de nem alakulhat ki belőle egyéb, mint valamely forma-kháosz, szoborraktár, múzeuma a legkülönfélébb alakoknak. Elrettentő például szolgálhat e részben a berlini Vilmos-emlékszobor, a melyen mintegy kétszáz életnagyságúnál nagyobb alakot halmozott össze a szobrász, a nélkül, hogy igazi művészi hatást tudott volna elérni. Ezzel a felfogással szemben sokan azt hajtogatták, hog)' a nagyszabású arehitektonikus megoldás, a hatalmas épülettagok halmozása, erős oszloprendek, széles szubstrukciók nem lehetnek összhangban azzal az intim képpel, a melyet a magyar nemzet képzelete a gyengéd és bájos királynőről alkotott. Nos, ezt nagyon jól tudták a pályázó művészek is. S ha az emlékmű kivitelére szánt összeg nem lett volna olyan példátlanul nagy, bizonyára ennek az általános felfogásnak értelmében alkották volna meg terveiket. Ámde a pályázati hirdetmény több pontjából kiviláglik - s olvastuk aztán temérdek hírlapi cikkben is -, hogy a műnek nagyszabásúnak, mindent felülmúlónak kell lennie; hallottunk százszor és ezerszer az ominózus másfél millió emlegetését, végül pedig tudtuk, hogy a szoborműnek a Szent György-térre kell kerülnie, egy archtektonice kiképzetlen térre, a melynek