Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

VERSEK - SZABOLCSKA MIHÁLY: „Volt egyszer egy királyné"...

SZABOLCSKA MIHÁLY „Volt egyszer egy királyné Ott nyugszik drága teste a bécsi sir alatt, De haza játé lelke csak a mienk maradt. A kit mi úgy szerettünk, s ki minket szeretett: Külön adtunk mi annak egy örök életet. Népünk mesébe fonja, s lelke dalaiba: „Volt egyszer egy királyné, meg annak egy fia"... Es szerte a fonókban, halk téli esteken, Fénysugaras alakjok tündérkép megjelen. „Volt egyszer egy királyné, meg annak egy fia"... S szálán tovább szövődik sok bús história. (És ketté itt ki választ mesét, történetet?) „Megölték mind a kettőt, mert minket szeretett." S fönt, fönt a I Iadak-utján, akárki nézze meg, Mostantól fogva egy ój, páros csillag remeg! Akárki mégse nézze, mert innen látni csak, A hol a magyar pásztor-tüzek piroslanak. Oh e pásztottüzeknél Róluk ha szó esik: Utána majd beszédes, nagy csend következik! S e méla hallgatásban, im' látomás gyanánt, Megnyílik fönt a mennybolt, ama Nagyút aránt!