Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

VERSEK - ERDÉLYI ZOLTÁN: Nem haltál meg!

Szemünk, elől akikod elveszve, Megkísértjük pótolni a drágát: Ércből, kőből száz életre keltve, Őrizzük meg földiséged báját. Ime itt is, ezen a téren, Hol időzni annyira szerettél, Ide híva, mintegy álomképben Virágodat hozod, amit szedtél. Lábad alatt meghajlik a fűszál Hódolattal, s mégis szeretettel, Dalos madár kérdi, merre jártál? Hogy itt látott, már sok idő telt el. Lomb, napsugár, lágy fuvalom, édes, Zizeg, ragyog, suttog körülötted, Csillagos éj Néked lesz beszédes... Oly örömmel üdvözli mind jötted!... S a Te néped, Gödöllő bű népe, Az is boldog, már nem olyan árva! Képed itt, s a szive közepébe'... Imát mond az ő Nagyasszonyára!

141 in Ripka Ferencz: Erzsébet királyné Gödöllőn 1867-1897. Emlékkönyv a gödöllői Erzsébet szobor leleplezési ünnepére. Bp., 1901. 50. old.