Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - MIKSZÁTH KÁLMÁN: A királyné mint feleség

Mikor a horvát czimersértés hozta háborgásba a magyar közvéleményt, Tisza, az akkori miniszterelnök és Szapáry Gyula, az akkori pénzügyminisz­ter, Bécsbe utaztak, hogy a királynak jelentést tegyenek s az elégtétel mód­ját is megbeszéljék ő felségével. A kérdés igen kényes volt, mert a sértés nagy kaliberű - a magyar czimerre nem lehetett rámondani, hogy feslett pléh, az országgyűlés minden pártja zúgott - a szegény, jó Bedekovics szegyeké magát és mutatkozni se mert nyilvános helyen, az ebédjét is szo­bájában ette az „Angol királynő"-nél, míg másrészt komplikálta az elégté­telvevés módját, hogy a Ház közjogi tudósai olyasmit okoskodtak ki a tör­vényből, hogy Horvátországban az állami épületeken a magyar czimer használata nem egészen evidens. Akár ugy van, akár nem ugy van, de elég­tétel mégis kellett. A miniszterek tehát Bécsbe mentek és a Burgban folyt a tanácskozás a király elnöklése alatt. Jelen volt még a két miniszteren kívül Orczy Béla báró és egy negyedik miniszter, aki a részleteket nekem mindjárt akkor el­beszélte. De e részletek bármilyen érdekesek legyenek is, nagyjában fölöslegesek ebben a keretben, amelybe felhasználom. A lényeges csak az, hogy a királyt nagyon lehangolta a tanácskozás, mely kora délután kezdődött és benyúlt az esti órákba. Látható idegességgel ismételte: — Igen kellemetlen ügy. A miniszterelnöknek az volt az előterjesztése, hogy a magyar ezimer ka­tonai pompával tetessék vissza az állami épületekre, a honnan leszaggatták. A király a törvényhez ragaszkodott. -Az nem lehet, ha nincs rá törvény. — De a sértést mégis reparálni kell, az ügy nem maradhat — hangsúlyozták sorba a mínszterek, lefestvén ujra és ujra a magyar nemzet méltó fölháboro­dását. A király sokáig habozott, végre teljesen kifárasztva monda: — Am jó, tétessük fel katonai parádéval a magyar ezimert, de aztán azon­nal le is kell venni. így meglesz az elégtétel is és a törvény se szemed. Tisza Kálmán jéghideg arcza kigyúlt: — Az nem lehet felséges uram. Ennyivel mi haza nem mehetünk. — I Iát mit kívánnak? - kérdé a király izgatottan. -Az egyedül megfelelő felség, és egyszersmind a legkevesebb, amit eb­ben a kérdésben kivánni lehet és kötelességünk is kívánni, hogy a czimer 81 1883.

Next

/
Oldalképek
Tartalom