Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - MIKSZÁTH KÁLMÁN: Mikor utoljára láttuk

R. Hirsch Nelly rajza az Örökimádás templom javára sokszorosított imakártyán 1900-as évek Országos Széchényi Könyvtár Aprónyomtatványtár „ 0 az, o, de a bánat már rajta hagyta nyomait az arezon... " Hát egyszer csak belevegyíti a szónok a királyné nevét is. Még csak a szemöldje sem rezdül. Beszélhetnek a szoborról a szobornak. De a királyné nevének hallatára egyszerre csak felzug az éljen. És milyen éljen az! Mintha a szivekből szakadna ki egy érzelmi zivatar. Megremegnek a trónterem sárgás márványfalai. Valami csoda hang volt az, melyet nem lehet leirni vagy megmagyarázni. Volt ebben az éljenben zsolozsma, harangzugás, tengermorajlás, gyöngédség, érzés, még talán virágillat is. S az érzéketlen felséges fej megmozdult. Gyöngén, alig látszólag intett köszönetet. Valami csodálatos kegy volt abban.