Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - BENEDEK ELEK: Erzsébet királyné élete

közönséges halandónak. Nagy szorgalommal tanulta a különféle nyelveket, nagy kedvvel, szeretettel rajzolt, festett s minden szép iránt fogékony lelkében, a természet nagy szeretete mellett, korán fejlődött a művészet örökbecsű alkotásainak csudálata, megbecsülése. A rajzoláson kivül a zenét művelte még nagy szeretettel s mintha érezte volna, hogy majdan két országnak gondját kell megosztania, különös nagy kedvvel tanulta a történelmet. De sejtette-e a serdülő leány, hogy oly hamar bucsut kell vennie gondoktól szabad szép ifjúságától? Még nem volt tizenhat éves, midőn Ausztriának daliás, ifjú császára, Ferencz József, eljegyezte Erzsébetet, a szép bajor hercegkisasszonyt, kinek szépsége, egész valójának üdesége, elméjének és szivének kiválósága első találkozásra rabul ejtette a hatalmas császár szivét. Ischlben, a vadregényes Tirol e fürdőhelyén, 1853 augusztus 18-án, Ferencz József születése napján, történt meg az eljegyzés, s 1854 április 24-én az esküvő Bécsben. Szomorú időket élt akkor a magyar. A nemzet legjobbjai, kik túlélték a szabadságharczot, börtönben sínylődtek vagy messze idegen földön bujdokoltak. És ime derülni kezd ujra az ég felettünk. A házasság örömőre a fiatal császár sokaknak megkegyelmez. Megnyílnak a börtönök ajtai s ujra visszajöhetnek az édes anyaföldre többen azok közül, kik hazátlanul bolyongtak a nagy világban. Ám ez még nem Erzsébet müve volt. Akkor ő még nem ismerte a magyar földet s népét. Az esküvő után négy év múlt el, akkor, 1857-ben lépett a mi földünkre Erzsébet; akkor utazta be császáti férjével ezt a szomotu országot s ahol megjelent felséges alakja, egy szebb jövendő reménysége szállott a csüggedt szivekbe. Az idegen föld gyermekét mélyen meghatotta az elnyomatást büszke megadással viselő nép szenvedése; az ő jóságos szive nem tudott megnyugodni a gondolatban, hogy egy nagy szivü fejedelem s egy nagyra termett nép egymásra szeretet és bizalom nélkül tekintsen. Megszerette e népet büszke szomorúságában, megszerette e nép egyenes jellemét, megérezte, hogy e népnél hivebb, áldozatokra készebb nép nincs kerek e földön s most már tudta, nemcsak érezte, hogy nagy dolgokra van ő elhivatva! Csudálatos dolgok történtek ez után. A már-már elcsüggedt nép álmélkodva nézte az idők változását. A csüggedést erős reménység váltotta fel. Oszlottak-foszlottak a fiatal császár és a magyar nép közt a félreértés fekete fellegei. Mint ahogy az égen oszlanak a felhők, ha fölkél a nap. Sorba nyílnak meg a börtönök ajtai, s jönnek haza idegen földte menekült magyarok. Ez már az Erzsébet müve. Az ő puha keze tette egybe azt a két kezet, melyet ármánykodás vont el egymástól. Erzsébet nemes szive, tündöklő el-