Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - MÁRKI SÁNDOR beszéde a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ünnepi közgyűlésén - Részletek (1898. november 19.)

igazság, hogy nagyobb és a nemzet hálájára méltóbb küldetést alig teljesített asszony, mit Erzsébet királyné, ki a nemzetet önmagának s világtörténeti küldetésének visszaadni segített. A kiegyezést kétségkívül politikai veszély, legfőképpen pedig történelmi szükséglet tetemtette meg; de egy jó asszony, egy nagy királyné szeretete egyengette hozzá az útat. Kényeivel mosta a mocsátba dőlt szobrot s azt éppen e szent könyek miatt nem kellett férfivérrel mosogatni. És szelleme ott lesz, midőn a nemzet apraja, nagyja ismét fölemeli a szobrot arra a hegyre, melyen egykor tündökölt, melyen azonban sokáig egy más szobor foglalta el. A méltóságos óriás alak fölött, melynek „egyik kezében háborúi kard, másik kezében győzelmi zászló", ott lebeg Erzsébet, a haza jótevő nemtője, olajággal a kezében. Mérhetetlen fájdalmában ott térdel előtte a király.

53 [...] S a bárdok, négy évtizeddel előbb lángsírba menni készek, ötszázan éneklik hangosan a vértanú királyné dalát. Emléke sír a lanton még, s kit a miénkké tett: áldás a király fejére minden dal. Nincs ki diccsel nem ejtené nevét; nincs ki ne mondaná, hogy „éljen a király!"

54 53 Uo.: 28-30. old. 54 Uo.: 30. old.