Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - MÁRKI SÁNDOR beszéde a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ünnepi közgyűlésén - Részletek (1898. november 19.)

vítgassa ki, mindenkinek az jutott eszébe, hogy tündérkezeinek munkája nélkül azt a palástot valóban aligha lehetne használatba venni. „Áldom az isteni gondviselést, hogy ezt a magasztos perczet megérnem engedte" szólt a császárné, midőn a küldöttség megkérte, hogy magyar királynévá koronáztassa magát. „Ime! - kiáltott föl Kemény Zsigmond a koronázás napján írt vezérczikkében - megnyílnak a mai nappal önelhatátozásunk előtt a tevékenység kapui. Buda várából a föld egyik legnemesebb lényével, bájos királynénkkal a király oldalán, kezünkbe adatik sotsunk kulcsa, melylyel szabad kézzel a jövőbe nyithatunk...Üdv a legnemesebb hölgynek, koronás királynénknak, kinek nemzetünk iránti vonzalma örökre élni fog e nemzet hálás emlékezetében!" A szélsőbal engesztelhetetlen hét magyarja ugyan a koronázás napján a Rákosra ment, de huszonöt esztendő múlva egyikük, Gsanády Sándor, maga is fölszólalt, hogy a koronázás emlékünnepén hódoló feliratot intézzenek a királynéhoz, „tekintettel magyar érzelmeire". Erzsébet koronás királynéja volt már az országnak és pedig, a hog)' áldozati emlékérmén megörökítve áll, a szerencsés csillagzatnak örülve, fausto sidere laeta. Pár nap múlva a főrendiház elnöke nem hiában utalt arra a lelkesedésre, melylyel a nép a koronázott királyt és „a tündéri szépségű és angyali jóságú" királynét éltette. A képviselőházat főképp az ragadta el, bog)' a királyi pár a koronázási díjat a volt honvédek özvegyeinek és árváinak ajándékozta vissza. Kevesen tudhatták, hogy három nappal a koronázás előtt a királyné magához hívatta Horváth Mihályt, hogy felvilágosítást kérjen tőle a szabadságharcz némely részletéről. A tiszta történelmi igazságot kívánt hallani. Hiszen ő maga 1849-ben még nem volt a dynasztia tagja, gyermekfejű férje nevében pedig sok olyat követtek el, mit ő fájlal a legjobban. Ha rajtuk állana, ők ketten lennének az elsők, kik Batthány Lajost és az aradi vértanúkat életre ébresztenék. Nem nehéz kitalálni, mi összefüggés van a királyné nyilatkozata, a királyi pár elhatározása s az e miatt köszönetet mondó országos küldöttségnek adott azon királyi válsz közt, mennyire édes és megnyugtató mindkettőjük szívére az az öntudat, hog)' a béke olajágával koszorúzhatták meg a koronázás által szentesített törvényes és alkotmányos frigyet. Igaza volt Eötvösnek. A királyné mint áldás jött a magyarok körébe; kedves arczárói egy szebb jövő reménye mosolygott reájok. „Vele szemközt az egész nemzet költői érzettel telik el; mert hiszen csak egy valódi költészet van e porvilágon és ez: a szeretet!"