Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)
Emlékművek
a történelem hosszabb láncolatát jelenítve meg: 206 „Az általános banális felfogás ugyanis még m ináig ott tart, hogy egy emlékmű csak akkor ige/zi műremek, ha históriát mesél cselekményt mulat, eposzt deklamál vagy lírai bókokat mond. Szóval többnyire ezt kívánják az emlékmű tervezőjétől, hogy vésőjével és vonalzójával végezze el a történelíró, a drámaszerző, a verselő munkáját!" 207 Ily módon az emlékműszobrászatban több művészeti ág, műfaj és funkció vegyülhet egymással. Az építészet-szobrászat keveredhet a portrészerűséggel és a jelképes ábrázolással, illerve az emblémaszerűség az epikus részletezéssel, az idealizált alakok, tulajdonságok, eszmények megjelenítésével, jelek és szimbólumok formájá• 208 ban. Erzsébet királyné 209 szobrai esetében a magyarok által fontosnak vélt tulajdonságokjelennek meg. Emlékműveinek az első pillanatban megnyilvánuló mondanivalónál gyakorta nincs mélyebb jelentéstartalmuk, hiszen csak azt a közhelyet, gesztust hangsúlyozzák, amely a felállításához is vezetett. Fontosságukat a társadalom igényeinek és világszemléletének tükröződése adja, mivel a közösség által kiemelt jelentőségűnek tartott királyné megörökítésérc szolgálnak, képet adva egyúttal korszakuk történetszemléletéről is. Erzsébet mint a dinasztiahűség, a szabadságvágy, a szépség és a jótékonyság megtestesítője, továbbá a „legnagyobb magyar asszony" szerepben jelent meg. E folyamat eredményeképp szobrai még tovább sematizálták a róla kialakított „hamis" történelemképet. Vidéken felavatott emlékművein a kultuszának alapját képező eszményeknek csoportos megjelenítésére nem volt lehetőség, mítoszának inkább csak egy-egy fő motívumát voltak képesek közvetíteni. Nagyobb szabású kísérletet az Erzsébet szobrok esetében csak a fővárosban emelendő nagy „nemzeti emlékmű" kapcsán láthatunk. A kor művészetfelfogásának és a köz elvárásának következménye az egyéni és ideálkép keveredése Erzsébet szobrain, gyakran alkalmazott, azonban már kiüresedett sémák és formák használata révén, amelyek a hozzá kapcsolt közhelyeket (szépség, jóság, magyaros jelleg) jelenítik meg, emblémaként helyettesítve a királyné emlékét. E szobrok közösségi alkotásoknak tekinthetők, hiszen a megtendelők elvárásainak megfogalmazásában megmutatkozik, * '210 milyennek látták vagy akarják látni, esetleg láttatni a királynét, gy hát igényeiknek megfelelően módosul Erzsébet személyiségének valódi képe. Erzsébetet a művészek - engedve a közösség elvárásainak általában szépségének teljében, a koroná206 Ebben az esetben erre kísérlet csak a budapesti nemzeti emlékmű keretében történt. 20/ Lyka Károly: Az Erzsébet-emlékmű. In: Művészet 1902. 105-106. old. 20« K. Kovalovszky Márta: Emlékműszobrászat (Művészeti füzetek). Bp., Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1978. 5-6. old. 209 Erzsébet királyné képzőművészeti megközelítéséhez lásd: Cennerne Wilhelmb Gizella: A képzőművészet szerepe Erzsébet királyné tiszteletének és kegyeletes emlékezetének ábrázolásában. In: Erzsébet a magyarok királynéja. (Kiállítás az Osztrák Kultúra Múzeumában), szerk.: Cennerne Wilhelmb Gizella.Eisenstadt, Böchlau, 1991.168-175. old., Basics Beatrix: Erzsébet királyné a képzőművészetben. In: Erzsébet a magyarok királynéja, szerk.: Rácz Árpád. Bp., Rubicon, 2001. 126-131. old.
