Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Erzsébet-mítosz

- hanem fájdalma, bánata elől menekült, a mit a magyar föleinek éeles emlékei még élesebbé tettek l ' n 90 volna. Részletesen nyomon követik cselekede­teit, akárcsak családjának többi tagjáét, azonban őt egy kicsit melegebb hangon említve. Megmutatni igyekeznek a király­né emberi oldalát: „Szerelünk foglalkozni az­zal, a mi benne és körülötte tisztán emberi, szere­tettel időzünk annál a képnél is, mely őt nem fejeelelmi ornátusában, hanem bizalmas családi körében tünteti föl Mit csinál, hogyan osztja be idejét, melyek a kedvenc foglalkozásai s általában minden aprólékos s még oly lényegtelennek látszó vonás is becses és érdekes". A kilencvenes évekre egyre inkább a ki­rályné egészségi állapota került a figyelem előterébe. A sajtó mindvégig gondosan be­számol olvasóinak Erzsébet napjairól. Egy szemléletes példa erre: „A királyné május hó­napot is Kissingenben tölti, hol jól érzi magát. Minden reggel megjelenik a Rákóczi-forrásnál, maga meríti meg ko/sóját a savanyú vízből, sétája közben nyájasan fogadja a köszöntéseket, a czuk­rásznál maga választja ki a süteményeket. Na­gyobb gyalogsétákat lesz miueleu nap, s úgy lát szik a fürdővendégek kíváncsiságéi sincs terhére. " 92 A királynénak tulajdonított jóindulat azonban nem létezik, legalábbis abban a formában, ahogy a magyarok „látják", sem­miképp sem, azaz Erzsébetnek nincs ma­gyar-tudata. Ez viszont a legkevésbé sem zavart egy olyan rendszert, amely egyszerű­en igényelt egy ilyen vigaszt. így válik jelenséggé a jóindulatkeresés és az érték­keresés a királyné személyével kapcsolat­ban, ami leginkább egy „reménytelen sze­relemhez" (a hódolat és rajongás kettős­sége révén) hasonlítható. E magyar remé­nyeket legszebben talán Krúdy fogalmazta meg egy novellájában: „... nem igen volt férfi Magyarországon, aki oela ne adta volna fél karját Erzsébetért. Asszony tiszt elő, paripás jaj tátik le­vett süveggel veil ja új királynéját. Hála Istennek, ifjú szép asszony kerüli a trónusra, akibe lehel újra szerelmesnek lenni, akii lehet majd dédelgetni és akitől remélhetjük, hogy Bnelát megszereti és asszony szívvel a történelem könyvéből felolvassa urának és gyermekeinek azoknak a Habsburgok­nak az emlékezetét, akik mind pórul jártak, mert a koronázás után hátat fordítottak nekünk... " Ferenc József természetesen igyekezett a maga céljai szolgálatában felhasználni a császárné iránt megnyilvánuló rokonszen­vet, melynek pozitív politikai hatásáról több sokat idézett nyilatkozata ismert: „Sisi nagy segítségemre van a maga uelvariassá­gával, a maga mértékel tartó tapintatával, a maga magyar nyelvi tudásával, mert az emberek szívesebben viselik el a figyelmezi etetést, ha egy szép szájból hallják."^ Valószínűsíthető, hogy mindvégig ez határozta meg felesége kultuszához való viszonyát. Erzsébet halála után folyamatosan gesztusokat tett a kul­tusz ébrentartására, illetve támogatta a kultusz fenntartására és erősítésére irányu­90 Magyarország 1898. szeptember 13.1, old. 91 Vasárnapi Újság 1886. május 16. 313. old. 92 Vasárnapi Újság 1898. május 1. 305. old. 93 Krúdy Gyula: Egy királyné albumába. In: Uő.: Erzsébet királyné. Bp, Palatínus, 1998.152. old. 94 Ferenc József levele anyjának, Zsófia főhercegasszonynak 1866. január 17. Buda. In: Briefe Kaiser Franz Josephs I. an seine Mutter 1838-1872. Hrsg. von Franz Schnürer. München Kösel & Pustet, 1930. Nr. 242. 351. (részlete magyar fordításban Corti Egon Cäsar: Erzsébet. Bp, Révai, 1935. 118. old.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom